Az ISIS miként borítja lángba a Közel-Keletet

A Levantei Iszlám Állam (ISIS) radikális szunnita szervezet az al-Kaidából nőtt ki, de radikalizmusban és kegyetlenségben túltesz a szellemi elődjén.

Szaud Arábia mindenütt a világon elősegítette a vahabizmus (vahabizmus - az iszlám legszélsőségesebb, legkonzervatívabb irányzata...a ford,) elterjedését, s közvetlenül felelős az "Irak és Levante Iszlám Állam" (általában az angol rövidítése, az ISIS használatos...a ford.) megerősödéséért. Jelenleg már Szaud Arábia számára is fenyegetést jelent az ISIS. 

Atlantico: Ahogy a The Financial Times írja, a hidegháború befejezése után Szaud Arábia sok vahabita iskolát és mecsetet finanszírozott a Balkánon. Ezzel megváltoztatta a helyi szúfista (jórészt ezoterikus filozófiai irányzat...a ford) muzulmán kultúrát, felváltotta a radikális vahabizmussal. Szaud Arábia azzal, hogy így viszonyul a vahabizmushoz, milyen mértékben teremtett kedvező feltételeket az olyan csoportosulások fejlődéséhez, mint az ISIS? Van e erre valamilyen történelmi precedens?

Alain Rodier (a Francia Felderrítési Kutató Központ igazgatója, a szervezett bűnözés és az iszlám terror szakértője): Szaud Arábia 1979-ben kezdte finanszírozni a radikális iszlamista csoportokat, akkor, amikor elkezdődött a háború az Afganisztánba betört szovjet csapatok ellen.

Az volt a céljuk, hogy kiűzzék a hitetleneket ebből a muzulmán országból. Mindez a pakisztániak támogatásával történt, akikkel Er-Rijadnak mindig kiváló kapcsolatai voltak. A bőkezű támogatás azt eredményezte, hogy az arabok olyan iszlamista szervezeteket is finanszíroztak, amelyek az iszlamabadi kormány ellen is felléptek. Valójában azt a segítséget, amit a Pakisztán É-Ny-i törzsi zónájában élő emberek kaptak, teljesen más célokra használták fel, mint amire a szponzorok szánták.

Ráadásul Er-Rijadnak nagyon nem tetszett, hogy a háború után a szaudi különleges szolgálatokkal szerződéses viszonyban levő Oszama bin Laden "elszakította a gyeplőt". Meg kell jegyezni, hogy ObL ismertsége ekkor annak volt köszönhető, hogy családja közeli kapcsolatban állt a királyi dinasztiával. "Hősies" múltja mindössze "kitaláció", ami élete felfújt legendáriumán alapul. Er-Rijad nem kívánatos elemnek nyilvánította, 1993-ban Szudánban kapott menedéket. Azután szakított véglegesen a szaudi vezetéssel, hogy az 1990-1991-ben támogatta Amerikát az Öböl Háború alatt. Bin Laden nem értette a királyi ház "reálpolitikáját", ami minden eszközzel terjeszti a vahabizmust, s ugyanakkor megtűri szent földjén az istentelen katonák állomásoztatását.

Ezzel párhuzamosan Szaud Arábia jótékonysági szervezeteken keresztül az egész muzulmán világban mecsetek építését finanszírozta, hogy ezzel növelje befolyását, ezzel is ellenállva Teherán és a "Muzulmán Testvériség" törekvéseinek - ezeket már akkor is versenytársaknak tekintette. Ez a folyamat jelenleg is tart, többek közt nálunk, Nyugaton is. Ezt a tényt úgy kell tekinteni, mint Er-Rijadnak a "Muzulmán Testvériség" (ez a szervezet különsen erős Katarban) ellen a kulisszák mögött folytatott harcának részét.

Szíriában a szaudiak gyorsan felismerték az ISIS veszélyességét, és ellensúlyként megalakították az Iszám Frontot. Be kell ismerni, hogy ez a kezdeményezés sikertelen volt, függetlenül attól, hogy 2013-ban elindítottak egy dezinformációs kampányt is. A lázadók propagandája azt hangoztatta, hogy az ISIS visszavonul, valójában a mozgalom csak átcsoportosította erőit, és igen gyorsan kiterjesztette földrajzi értelemben vett jelenlétét. Azóta támadásba mentek át, és minden bizonnyal új területeket hódítanak meg az országban. Damaszkusz taktikai célokból szintén hozzájárult az ISIS kialakulásához (a széthúzás megerősítése és a lázadók meggyengítése érdekében szabadon engedte a bebörtönzött iszlamistákat, és nem folytatott aktív harcot a mozgalom ellen), s ma már igencsak bánja ezt. Kezdetben az ISIS harcosai nem voltak jelen azokban a körzetekben, amiket a szíriai rezsim stratégiai fontosságúaknak ítélt.

A kalifátus ma mivel fenyegeti Szaud Arábiát?

Mint az "Al-Kaida", az Iszlám Állam is fellép a szaudi királyi család ellen. Az a véleményük, hogy az teljes mértékben korrumpálódott, és az USA meg Izrael parancsait hajtja végre. Halif Ibrahim igyekszik megdönteni a dinasztia hatalmát, hogy megnövelje kalifátusát. Jelenleg Szaud Arábia nem tartozik a kalifátus elsődleges céljai közé, előbb meg kell erősítenie pozícióit Szíria és Irak területén. Középtávon őt jobban érdekli Libanon, Jordánia és a Sinai félsziget. A Sinain célba vehető az egyiptomi rezsim és Izrael: a palesztinok harca minden jel szerint fontos a kalifátus számára, bár az "Al-Kaida"soha nem mutatott különösebb érdeklődést iránta. Az Iszlám Államnak az a problémája, hogy az "AL-Kaida" továbbra is szilárd pozíciókkal rendelkezik Jemenben, pedig ez az állam lenne a Szaud Arábia elleni harc hídfőállása. Nem kizárt, hogy megpróbálja visszaszorítani az ott tevékenykedő iszlamista erőket, hogy ő legyen a harc vezető ereje.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a harc nagyon sokáig fog tartani. Az idő értelmezése Keleten nem olyan, mint nálunk, Nyugaton. Az Iszlám Állam követőinek soraiban ott vannak a legfiatalabb gyermekek is, és ez a jelenség nem a véletlen szülöttje. Ők fogják folytatni apáik dzsihádját, apáikét, akik még abban sem reménykednek, hogy megláthatják a harc végét.

Gyermekek kiképzése az ISIS kötelékein belül

Azonban nem játszik e a tűzzel Szaud Arábia, amikor néhány állampolgára a kalifátust pénzeli?

Körülbelül egy éve Er-Rijad úgy határozott, hogy bíróság elé állítják mindazokat, akik Szíriában dzsihádot akarnak folytatni állami beleegyezés nélkül. Ez vonatkozik a fegyveresekre is, meg a szponzorokra is. A rezsim túl komolynak érzi ahhoz a fenyegetést, hogy behunyja a szemét. Másrészt a leggazdagabb szponzorok nagy többsége Kuvaitban található, nem pedig Szaud Arábiában. Egyébként meg távolról sem minden szaudi sejket tartanak szigorú ellenőrzés alatt, s ezek közül többen kimondottan nem tisztelik a királyi családot.

Az önmagát kalifává kinevező Abu Bakra al-Bagdadi dzsihádja fenyegetést jelent Szaud Arábia számára ideológiai téren is. A kalifátus iszlámja miben különbözik Er-Rijad ortodox vahabizmusától?

Ideológiájukban szinte nincs különbség. Er-Rijád azonban felismerte, hogy pragmatizmusra is szükség van. A vahabizmus és a szalafizmus közti különbség igen kicsi.

Közel-Keleten még milyen forrásai vannak a radikális iszlám további fejlődésének?

Közel-Keleten a harcos radikális iszlám egyre kevesebb támogatást kap hivatalos, állami forrásokból. Az országok vezetői megértették, hogy a radikálisok "korrumpáltaknak" tartják őket. A nemzetközi szélsőségesek célja az, hogy elkergessék őket. Magánszemélyek azonban igen fontos szerepet játszanak ott. Az Iszlám Államnak jelentős bevétele van az elfoglalt olajmezők termelésének eladásából is. (Érdekes lenne megtudni, hogy kik veszik meg a radikálisok olaját. Az meg talán még érdekesebb kérdés, hogy az USA által vezényelt NATO és nyugati média miért nem követel és léptet életbe olyan szigorú gazdasági szankciókat, mint tette azt Iránnal, s teszi most Oroszországgal...a ford.)

A történtekben milyen szerepe van a siíták és szunniták közti feszült viszonynak?

Általában véve a szunniták utálják a siítákat, "hittagadóknak" tartják őket, azaz az iszlám árulóinak. Az nem mondható, hogy ez az érzés nem kölcsönös. Amikor a siíták Irán közreműködésével megpróbálták befolyásukat kiterjeszteni a világban, ezt igen rossz néven vették a szunniták. Ezt az ellenük irányuló agressziónak tekintették. Hasonló félelemérzet eléggé általános a történelemben. 

Hogyan hatott Szaud Arábiára az Iránban 1979-ben végbement siíta iszlám forradalom? És Irak 2003-as lerohanásának hatása?

Szaud Arábia "szuronyt szegezz!"-zel fogadta az 1979-es forradalom utáni iráni expanziós terveket. Valójában az szaudiak első reakciója a védekezés volt. Azonban - mint ismeretes - a legjobb védekezés a támadás.

A 2003-as Irak elleni amerikai támadás támogatást kapott az iráni titkosszolgálattól.A teheráni rezsim kimondhatatlanul örült annak, hogy az amerikaiak belegyalogoltak az iraki mocsárba (ez érezhetően meggyengítette Washington Teheránra nehezedő nyomását), és hogy eltávolították régi ellenségüket, Szaddam Huszeint. ( A szakértő "elegánsan" átsiklik afelett, hogy Szaud Arábia hogyan járult hozzá az invázióhoz, illetve hogy miként fogadta Szaddam bukását. Szaud Arábia minden lehetséges logisztikai támogatást megadott Amerikának, az ország területén állomásozott és készült fel a támadó erők egy része. Er-Rijád is "kimondhatatlanul örült" annak, hogy szomszédságából eltűnt egy államot és egyházat szétválasztó rezsim...a ford,)

Az USA és a Nyugat "zusammen" szövetségesei Szaud Arábiának. Így nem terheli e őket is a felelősség egy része a kialakult helyzetért?

Azért, ami napjainkban történik, mindenki felelős. Nyugatnak az a szemlélete, hogy mindenek fölé helyezi a választásokon alapuló jogvédő államberendezkedést ( hallott e már valaki olyasmit, hogy egy komolyan veendő nyugati vezető politikus aggodalmát fejezte ki a Szaud Arábiában és a Perzsa öböl államaiban uralkodó "demokratikus" viszonyok miatt?) egy sor állam destabilizálásához vezetett. A nyugati vezetésen túl gyakran eluralkodnak az érzelmek, ez pedig nem lehet a külpolitika alapja. Az a véleményem, hogy vezetőink abszolút nem gondolkodnak el azon, hogy mi vár ránk a nem is olyan távoli jövőben.

(Az újkori történelemben senki nem tett annyit a radikális iszlám terjedéséért, mint az ifjabb Bush és Obama elnökök, valamin kliens államaik. Az ISIS jogelődje 2003-ban alakult Irakban, az ország lerohanása után. Kezdezben a nyugati megszállók ellen harcolt a szunnita szervezet, majd az amerikaiak kivonulása után a siíták ellen fordult, köszönhetően Maliki elnök megosztó, szunnita-ellenes politikájának.

2011-ben É-Afrikán Nyugat teljeskörű -beleértve a katonai beavatkozást is- végigsöpört az arab tavasz. Az eredmény felemás?, inkább negatív, pl. Líbiában őskáosz van. Szíriában is ekkor kezdődtek az "események". Kezdetben tüntetések, majd fegyveres harc. A Nyugat azonnal a kormányellenes erők oldalára állt. Propaganda ezerrel -Asszad vegyi fegyverekkel irtja a polgári lakosságot- majd előbb titkos, majd nyílt pénzügyi és fegyverszállítási segítség a "felkelőknek", s állandő fenyegetődzés a katonai beavatkozással. A Damaszkusz ellen harcolók összetétele rendkívül heterogén, köztük van az említett iraki szunnita szervezet is. Valóban demokratikus szerveződésektől az Al-Kaidáig, igen széles a skála. Természetesen a CIA bőkezű támogatásából jutott a szélsőséges iszlamistáknak is. Valamikor 2013-ban kezdődhetett az Al-Kaidából az ISIS kiválása. Az Al-Kaida hagyományosan a Nyugat elleni harcot, az ISIS a "valódi" iszlám állam létrehozását és folyamatos terjeszkedését tűzte ki célul. Jellemző az USA "bölcs" polikájára, hogy a Szíria felett repülő amerikai drónok már nem Asszad katonái, hanem az ISIS levegőből megsemmisíthető célpontjait keresik..a ford.)

forrás: "Atlantico", Franciaország www.atlantico.fr

a fordításért köszönet Aleksz-nak!

A cikket ajánlom Dokinak!  - Kontrollblogadmin

Szörényi Levente - Magyarságról, nemzetről, hazáról

Szörényi -- Alföldi a KIRÁLY, megzavarodva

Alföldi Róbert

Az USA bérgyilkosai - Avagy mi is az "outsourcing"?

Felel-e Washington az ártatlan civilek haláláért, ha a "szeretetcsomagot" külföldiek lövik ki?

Napjainkban az "outsourcing" szó (jel.: "kiszervezés".) Washingtonban szitokká vált. Egyébként ha a célirányos gyilkosságokról van szó, hazám hivatalos személyei furcsa módon inkább a hallgatást részesítik előnyben. Cikkeimben többször írtam a III. Háború méreteiről, különleges vonásairól, törvényszerűségeiről és stratégiai hatásosságáról - azaz azokról a célirányos gyilkosságokról, amiket nem a harcmezőn követnek el, arról a háborúról, amit Amerika többek közt Pakisztánban, Jemenben, Szomáliában és a Fülöp-szigeteken vív. A drónbevetéseket kritizálók rendszerint a támadási parancsot kiadó rendszer átláthatatlanságát, a Kongresszus és a bíróságok részéről megnyilvánuló kontroll gyengeségét, a békés lakosság fenyegetettségét bírálják, valamint azt, hogy az államhatalom láthatóan nem akar mindezen javítani. Azon bő 10 év során, amelyben az USA politikájának részévé tette a célirányos gyilkosságokat, az elemzők és a politikusok variánsok sorát tették le az asztalra, hogy az adminisztráció miként tudná ezt teljesen megreformálni. Végre valahára Obama elnökünk és Eric Holder főügyész megígérte, hogy "néhány hónapon" belül bevezetnek bizonyos reformokat, ezek átláthatóbbá teszik a rendszert. Ez a bejelentés jónéhány hónappal ezelőtt történt. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy Obama kormányzata nem volt hajlandó részt venni a Kongresszus nemrégi, drónokkal kapcsolatos meghallgatásán, s nem felelt az újságírók és politikusok azon kérdéseire sem, amik a beígért reformokkal voltak kapcsolatosak, valószínű, hogy a majdani változtatások nem fognak megfelelni elnökünk ama állandóan hangoztatott ígéretének, miszerint kormányzatát a "történelem legátláthatóbb adminisztrációjává" teszi.

Egyébként, ha Önt érdekli Obama kormányzatának a célirányos gyilkosságokkal kapcsolatos politikája, nem szabad megfeledkezni azokról az analóg csapásokról sem, amiket szövetségeseink és partnereink mérnek: ők Amerikától kapják a pénzt, a fegyvert és a felderítési adatokat. Amikor az Egyesült Államok segít más államoknak és szervezeteknek végrehajtani a gyilkosságokat, amiket eme segítség nélkül lehetetlen lenne véghez vinni, államunkat terheli a teljes felelősség ezeknek az akcióknak eredményéért. A Fehér Ház bármilyen reformjavaslatának, a Kongresszus bármelyik új meghallgatásának figyelembe kell vennie Amerikának a kliens-országok által végrehajtott célzott gyilkosságokban való aggasztó közreműködését. Megemlítünk néhányat a legkirívóbb, közelmúltban történt akciók közül, amelyekben az USA közvetlenül közreműködött:

Szomália: 2002-ben létrehoztak egy kis operatív csoportot a CIA és a Speciális Műveletek Közös Parancsnoksága munkatársaiból. Feladatuk az volt, hogy a kelet-afrikai "Al-Kaida" sejt kb. 20 tagját fogják el, vagy öljék meg. Később a sajtó tudomására jutottak a kenyai fővárosból, Nairobiból, az ottani USA követségről küldött diplomáciai táviratok. Ezekből kiderült, hogy eme szoros határidős cél elérésére "nem tradicionális partnereket" (azaz fegyveres csoportok vezetőit -"hadurakat") használtak. Jeremy Scahill "Dirty Wars: The World Is a Battlefield" (Piszkos háborúk: az egész világ egy csatatér) c. munkájában az amerikai terrorellenes akciók történetében addig példa nélkül álló esettel kapcsolatban interjút közöl az egyik ilyen partnerrel - Mohamed Afrah Qanyare hadúrral. Ahogy Scahill írja, havi 100 -150 ezer USD díjazásért, amit a CIA-től kaptak, "Qanyare és társai teljeskörű hadjáratot folytattak mindazok -legyenek szomáliaiak vagy külföldiek- elfogására és megölésére, akit ők bármilyen iszlám mozgalom támogatásával gyanúsítottak". Később Sean Naylor újságírónak elmondta a felderítésnél dolgozó hírforrása, hogy a hadurak Szomáliában "hét vagy nyolc" al-kaidás elfogásában segítették a CIA-t.

Észak-Irak. 2007. novemberében az Egyesült Államok Ankarában, Törökország fővárosában létrehozott egy "közös csoportot a felderítési adatok kicserélésére". A nyilvánosságra került diplomáciai táviratban ez áll: "A törököknek hozzáférést adtunk az RC-135 Rivet Joint és U-2 speciális repülők adataihoz, valamint a Predator minden videofelvételéhez...Az amerikaiak és a törökök közösen elemzik az említett rendszerektől érkező adatokat". A csoport megalakítása után nemsokára a Pentagon egyik munkatársa kijelentette, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag "megmutatja a célokat Törökországnak". S bár az adminisztráció 2007-től az emberi jogok érvényesüléséről szóló országos bontású jelentésében mindig megemlíti azoknak a civileknek megölését, akik Törökországnak a Kurd Munkáspárt feltételezett harcosai elleni antiterrorista műveletei közben vesztették életüket,de azt egy szóval sem említik, hogy ehhez az USA-nak is köze van.

2011. decemberében az amerikaiak átadtak egy drón-videót Törökországnak. Ezt egy légicsapás követte, amiben 34 békés civil vesztette életét, köztük 17 gyermek. A Pentagon egyik vezető beosztású munkatársa ezután érezhető keserűséggel bizonygatta: "A törökök adták ki a parancsot. Ez nem az amerikaiak döntése volt." A soros kormányközleményben alig emlékeztek meg erről a katasztrófáról: "az ellenzék és a jogvédő szervezetek feltételezik, hogy a történtek oka az, hogy nem kielégítőek a civil lakosságot védő rendelkezések." Arról, hogy milyen intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy Törökország továbbiakban ne használhasson fel amerikai felderítési adatokat olyan légicsapások mérésére, amik veszélyeztetik a civil lakosságot, nem szól a kormányközlemény.

Joseph Kony. (Ugandában szervezett egy felszabadító hadsereget, célja a jelenlegi kormány elűzése.Előfordult, hogy halálhírét költötték, de pl. idén márciusban reá hivatkozva az USA újabb "katonai tanácsadókat", katonai segélyt küldött az ugandai kormánynak...a ford) 2008. decemberében négy ugandai Mi-24-es helikopter tüzet nyitott a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Garamba nemzeti parkban levő 4 táborra. Rakétával támadtak. Scott Johnson újságíró közölte,hogy a támadás napjának reggelén Uganda egyik ideiglenes repterén amerikai katonai tanácsadók térképen mutatták meg a célokat a pilótáknak - "négy jól látható, a park erdőirtásaiba települt girbe-gurba tábort". Ez a hadművelet kapcsolatban volt egy, az amerikaiak számára fontos katonai feladattal - segíteni az ugandai kormányt, hogy megölhesse az ellenállás hadseregének vezetőjét. Az ifjabb Bush elnök számára minden jel szerint ez volt az egyik legfontosabb feladat. A Fehér Ház egyik vezető tisztviselője később elmondta nekem, hogy Bush második elnöksége idején ugyanolyan gyakran kérdezett rá Kony megölési kísérleteire, mint Osama bin Ladenéra.A 2008-as légicsapás sikertelen volt: "a helikopterek személyzete később jelentette, hogy tűz alá csak néhány tucat ember került, köztük nők és gyerekek". Három év múlva Obama 100 amerikai katonai tanácsadót vezényelt Ugandába, feladatuk az volt, hogy felderítési adatokkal (amerikai adatokkal) segítsék az (ugandai) operatív tervezést, azt, hogy Uganda hozzáférjen Konyhoz. Ebben a hónapban a Szenátus külügyekkel foglalkozó bizottsága előtt a Pentagon képviselőjeként Alexander Vershbow kijelentette: "Mi, s ez magától értetődő, partnereinket igyekszünk segíteni abban, hogy elfogják, vagy megöljék Joseph Konyt és társait. Magát a hadműveletet azonban a helyszínen az ugandaiak önállóan fogják végrehajtani".

Pakisztán. 2009-ben, a CIA-val való ötéves rendkívül szoros együttműködés után, valamint dróntámadások képében jelentkező segítség nyomán Pakisztán beleegyezett, hogy létrehoznak egy közös teamet a felderítési adatok feldolgozására. A 2009. májusi keltezésű amerikai diplomáciai távirat közli: "Pakisztán kezdi elfogadni azt az amerikai katonai segítséget, amit az antiterrorista hadműveletekhez felderítés és megfigyelés útján nyújtunk." A felderítési adatok pakisztáni hadseregnek való átadásának azt a célt kellett volna szolgálnia, hogy segítsen Iszlamabadnak csapásokat mérni a "Talibán" ugyanazon harcosaira, akik a CIA rakétáinak is célpontjai voltak. Nem lett volna szabad bekövetkeznie, hogy a pakisztáni felderítés a támadás előtt figyelmeztesse a célpontot. David Petraeus tábornok, aki abban az időben a Központi Parancsnokság főnöke volt, 2009. áprilisában a Szenátus előtt kijelentette, hogy voltak olyan esetek, amikor "a felderítő szolgálat munkatársai tájékoztatták a tálibokat a tervezett hadműveletekről." Megemlítjük ennek az amerikai - pakisztáni együttműködésnek egyik kirívó példáját. 2011. őszén az Egyesült Államok átadta Pakisztánnak egy tálib tábor koordinátáit, ami valahol a törzsi területeken volt. A pakisztániak csapást mértek a 2010-ben Amerikától vásárolt korszerű F-16-osokkal, de - ahogy egy névtelenséget kérő amerikai hivatalnok közölte, "nem az általunk megjelölt hegyi célra". Egyébként, ha figyelembe vesszük, hogy a felkelők elleni hadműlveletei során Pakisztán rendszeresen törvénytelen gyilkosságokat követ el, ez az eset -puszta hegyek bombázása- valamilyen ok miatt a legjobb variáns volt az adott helyzetben.

Honduras. 2012 júliusában két, egymástól független esetben hondurasi vadászgépek "az amerikai rádiólokációs felderítési adatok felhasználásával" repülőket lőttek le a Karib tenger felett. A lelőtt gépek valószínűleg kábítószert csempésztek. Damien Cave és Ginger Thompson a következőket írták: "Hány ember halt meg? Mi volt a gépek fedélzetén, drog vagy utasok? A hivatalnokok Hondurasban, Washingtonban is azt mondják, hogy fogalmuk sincs róla. A lelőtt gépeket nem találták meg." 2013 augusztusában az USA megszüntette a rádiólokációs felderítési adatok megosztását Hondurasszal, novemberben azonban visszatért ehhez a gyakorlathoz. Az ottani amerikai követség hivatalosan bejelentette: "Honduras egy sor intézkedést hozott annak érdekében, hogy polgári repülőket ne lőjenek le." Annak ismeretében, hogy Amerikában még egyetlen drog iránt sem szűnt meg a kereslet, azok iránt sem, amik a lelőtt gépeken lehettek, a gépek megsemmisítését lehetővé tevő adatok megosztása igencsak hatástalan lépésnek bizonyult a drogkereskedelem elleni harcban.

Mali. 2013 februárjától katonáink a Nigéria nyugati részén fekvő bázisról elkezdték néhány fegyvertelen drón járőröztetését. Megpróbálják Algériában, Nigériában és Maliban nyomon követni az "Al- Kaida" és más ellenséges iszlamista szervezet feltételezett aktivistáit. Bár Obama adminisztrációja nem zárja ki, hogy a drónokat a jövőben felfegyverzik rakétákkal, egy vezető hivatalnok bejelentette: "Nem akarunk gyilkosságokhoz hozzájárulni." De mit ad Isten, közvetlenül azután, hogy elhangzottak ezek a szavak, az Egyesült Államok elkezdte " a fel nem dolgozott (drónokról érkező) videójelek és más információk reál idejű megosztását a francia hadsereggel és felderítéssel." (Magyarul: minden adatot egyidőben kaptak meg a franciák és az amerikaiak. ...a ford.) Márciusban a Wall Street Jonurnal megírta, hogy a drónok "csak az utóbbi pár héten csaknem 60 francia légicsapás végrehajtásához szolgáltattak adatot." A megöltek közt volt a fegyveres ellenállók vezére, Mokhtar Belmokhtar. Őt Obama kormányzata be szándékozott sorolni ama "objektumok" sorába, akiket a Speciális Műveletek Közös Parancsnoksága erőivel "ki kell küszöbölni". 2003-ban már meg akarták gyilkolni, de a Maliban szolgáló amerikai követ megvétózta a műveletet.

A fentiekben említett, az utóbbi időben Washington kliensei által végrehajtott célirányos gyilkosság-példák nem egyediek. Gyakorlatilag szóba jönnek az Afganisztánban, Kenyában, a Fülöp-szigeteken, Jemenben és egy sor más országban rendszeresen végrehajtott antiterrorista hadműveletek. Az amerikai és a kliens-államok által végrehajtott célirányos gyilkosságok közt az a különbség, hogy az utóbbiaknál Amerika közreműködését, az értük viselt felelősséget könnyebb "elkenni". Tavaly Mike Rogers képviselő, a Kongresszus felderítési ügyekkel foglalkozó bizottságának tagja a felderítési adatok cseréjéről szólva megjegyezte: "S mi van, ha ez az információ egy külföldi kormány kezébe kerül, és ezzel valami ostobaságot követ el, vagy ha olyan személyhez jut, aki valamilyen őrültségre használja fel?"

Ez egy igen furcsa kérdés azon politika számára, aminek feltételezhetően felügyeletet kellene gyakorolnia a CIA felett. Ha a fehér Ház és a Kongresszus végre valahára rászánja magát,hogy komolyan megreformálja azokat a jogi és operatív elveket, amik alapján az USA célirányos gyilkosságokat hajt végre nem háborús övezetben, az új elveknek azokra a gyilkosságokra is vonatkozniuk kell, amiket Amerika támogatásával követnek el. (Hé, Szerző Úr! Tehát az USA-nak "bizonyos feltételek fennállása esetén" joga van bármely állam területén, az illető ország jóváhagyása, tudta nélkül, mindenféle jogi procedúra mellőzésével eltenni láb alól az Amerikának nem tetsző személyeket? Csak az "emberi jogok", "demokrácia védelme", stb. dumába kell csomagolni az indokot?...a ford.) Politikusainknak figyelembe kell venniük azokat az eseteket is, amikor a halálos lövést külföldiek adják le, mert valószínűsíthetően egyre több ilyen eset lesz. A "partnerség fejlesztés-potenciálja" kiterjesztésének -a Pentagon most ezzel foglalatoskodik- az a fő célja, hogy kiképezze, felfegyverezze és felderítési adatokkal lássa el más államok katonáit, hogy azok képesek legyenek az USA érdekeit sértő embereket elfogni, vagy megölni. Azonban ha ezek a hadműveleteket csak az USA közvetlen segítségével lehet végrehajtani, akkor végül az Egyesült Államoknak kell értük viselni a felelősséget.

forrás: "Foreing Policy" (USA); Micah Zenko - www.foreignpolicy.com

A fodításért köszönet Aleksz-nak!

Az USA és Anglia felderítő szervezetei érzékeny információkat gyűjtenek be Angry Birds és hasonló mobilalkalmazások segítségével

Az "okostelefonok" elterjedésével reneszánszukat élik az úgynevezett platform-játékok. Ezek közül az egyik legnépszerűbb az Angry Birds nevű játék melynek célja, hogy egy csúzliból kilőtt madarakkal pusztítsuk el a gonosz malacokat. Aranyos ugye? Még aranyosabb, hogy ez a kedves alkalmazás és hasonszőrű társai adatokat gyűjtenek és továbbítanak a felhasználóról mégpedig annak tudta nélkül a The Guardian értesülései szerint. (a szerk.)

- Az USA és Anglia felderítő szervezetei lopják a kereskedelmi információkat.

- Ezek részletei tartalmazhatják az egyén életkorát, tartózkodási helyét és szexuális orientáltságát.

- A rendelkezésünkre álló dokumentumok a személyi tulajdonban levő telefonok lehallgatásának konkrét eszközeit is feltárják.

A Nemzetbiztonsági Szolgálat (NSA) és annak brit megfelelője, a GCHQ módszereket fejleszt ki az okos telefonok használatakor "önként adódó kiszivárogtatások" lefülelésére. Példul olyanokéra, mint a rendkívül népszerű Angry Birds játék, ez bizalmas adatokat közöl a használóról az interneten. Ezt bizonyítják a szigorúan titkos iratok.

Azok az adatok, amik az Android és  iPhone új nemzedékéből kerülnek a kapcsolati hálózatra, a legkülönfélébbek lehetnek. Ez elárulja a telefon modelljét, a képernyő méretét, valamint információkat szolgáltat tulajdonosáról - koráról, neméről és tartózkodási helyéről. Néhány alkalmazás dokumentumaink szerint még a legunikálisabb információkat is elárulhatja az okos telefon használójáról, például azt, hogy milyen a szexuális irányultsága. Az anyagokban említett egyik módszer adatokat szolgáltat az ember konkrét szexuális szokásairól - mondjuk arról, hogy váltogatja e szeretőit.

Sok okos telefon tulajdonos nem tud arról, hogy mekkora mennyiségű információ kerül fel személyükről a netre, s még a legtájékozottabb felhasználók sem tudják azt felmérni, hogy  az összes adat a kémszervezetekhez kerül, ahol válogatják és elemzik azokat.

Tucatnyi titkos dokumentumban, amiket Edward Snowden leleplezései során  átadott a Guardiannak, és amelyeket a New York Timessel és a ProPublicaval egyidejűleg hozott nyilvánosságra újságunk, arról van szó, hogy az NSA és a GCHQ erőfeszítéseket tesz ezeknek a kereskedelmi adatoknak saját célra való begyűjtésére.

A felhasználókról az információs eszközökre feltett adatok összegyűjtése lehetővé teszi ezeknek a kémszervezeteknek, hogy hatalmas mennyiségű metaadatra (metaadat - adat az adatról, pl. az adat keletkezésének körülménye...a ford.) tegyenek szert a rendelkezésükre álló tömeges lehallgatást lehetővé tevő eszközökkel. Ezeket az eszközöket rákapcsolják a kommunikációs kábelekre és a nemzetközi mobil hálózatokra, ahelyett, hogy csak a gyanúsnak vélt készüléket vonnák megfigyelés alá.
A telefon adatainak felhasználása és a "tartózkodási helyéről" szóló információ igen fontos az ügynökségek számára, hiszen a terroristák és egyéb célszemélyek  aktívan használják telefonjaikat tevékenységük megtervezése és végrehajtása során. Például mobil telefonnal hozzák működésbe a robbanó szerkezeteket a konfliktus zónákban. Az NSA összesen több, mint 1.000.000.000 dollárt költött arra, hogy ilyen telefon-információkhoz jusson.Ez a leleplezés is azt bizonyítja, hogy a kémszervezeteknek mennyire jó, hogy az internetes böngészőkről áttérünk az okos telefonokra.

2010 májusában az NSA készített egy prezentációt a smartfonokról (okos telefon) szerzett adatokról. Ennek egyik része az elragadó "Aranyrög!" nevet viseli és kifejti az ügynökség "ideális forgatókönyvét": "A cél - töltsék fel a közösségi hálózatok szájtjait mobil eszközökkel készült fényképekkel. Mit várhatunk ettől?"
Ez a kérdés hangzik el a lap szövegében. Továbbiakban arról beszélnek, hogy csak ettől az egyetlen művelettől "lehetséges kép" kapható a szájtról, "ismerős lesz" az email szelektor, a telefon száma és típusa, a barátok jegyzéke és "egy sor más adat, közte a fellelhetőségi hely koordinátái."

Gyakorlatilag a vezető közösségi szájtok, olyanok, mint a Facebok és a Twitter a fényképek küldésének földrajzi koordinátáiról azonosító metaadatokat (EXIF szabványként ismert) gyűjtenek közlésük előtt. A kép elküldése és a szájtra való felkerülése közt eltelik egy kis idő, ekkor válnak hozzáférhetővé az adatok a kémszervezetek számára.

A nyílt dokumentumokból pedig, attól függően, hogy a felhasználó milyen információkat tesz fel, az ügynökségek életének csaknem minden fontos részletét feltérképezhetik, beleértve azt, hogy melyik országban él, pillanatnyi tartózkodási helyét ( földrajzi helymeghatározás által ), életkorát, nemét, postaindexét, családi állapotát (magányos, házas, elvált, váltogatja e partnereit), és akár többet is - jövedelmét, etnikai hovatartozását, szexuális irányultságát, képesítését, s akár gyermekei számát is.
Ezek a felderítő ügynökségek a lehallgatott mobilhívások, a Google és más kartográfiai alkalmazások útján  nagy mennyiségű tartózkodási helyet közlő információhoz jutnak. A GCHQ és az NSA létrehozott egy általános adatbázist, ebben megtalálható a Föld összes mobil átjátszó állomása. Ez azt jelenti, hogy jegyzékükből kiválasztják a megfigyelt eszköz jelét sugárzó állomás jellemző adatait, s máris ismerik az eszköz helyét.

Azonban van egy kifinomultabb módszer is, ami a Google Mapshoz okos telefonokról befutó hívások lehallgatásán alapszik. Ennek köszönhetően is sok információ gyűjthető az eszközök fellelhetőségi helyéről.
Az ezirányú munka annyira sikeresnek bizonyult, hogy egy 2008-as keltezésű dokumentumban megjegyezték: "Lényegében ez azt jelenti, hogy az, aki a smartfonján Google Mapsot használ, a GCHQ rendszerének dolgozik."

Minden egyes alkalmazás által generált iformációt az alkalmazás szolgáltatója befogadja és feldolgozza. A dokumentumokban nincs szó arról, hogy a kémszervezetek gyűjtik e azt a hasznosnak bizonyuló érzékeny információt, amit az alkalmazás meg tud őrizni, vagy tovább adni. Azonban az  ilyen információ inkább tartalomnak (content...a ford), mint metaadatnak tekinthető.

Az okos telefonok használatával kapcsolatos adatgyűjtésre ugyanazok a törvények és ugyanazok a minimális ellenőrzési lehetőségek vonatkoznak, amik az NSA egyéb tevékenységeit is szabályozzák. Barack Obama amerikai elnök pár héttel ezelőtti beszédében azt mondta, hogy ezeket a szabályzókat meg lehet változtatni. Azonban az elnök alapvetően az USA területén létrejövő telefonhívások metaadatainak az NSA által történő gyűjtésére összpontosított,  és nem említette meg beszédében azt a hatalmas információ tömeget, amit az ügynökség az okos telefonok használata során gyűjt.

Az új leleplezések szintén felerősíthetik a társadalom aggodalmát amiatt, hogy az információ-technológiai szektor gyűjti és felhasználja azokat az adatokat, amiket az USA határain kívülről kap. Ott ugyanis az embereknek kevesebb eszköz áll a magánélet védelmére, mint az amerikaiaknak. A Washington Post által januárban végzett közvélemény kutatás kimutatta, hogy a felnőtt korú amerikaiak 69%-át aggasztja, hogy a Google-féle cégek őrzik és használják személyes információikat.

A dokumentumokban nincs konkrét adat arról, hogy az ügynökségek folyamatosan mekkora adattömeget gyűjtenek be az alkalmazásokról, mennyit tárolnak és mit keresnek, vagy hogy hány felhasználót tartanak megfigyelés alatt. Az NSA bejelentette, hogy amerikaiak után nem kémkedik, és hogy erőforrásait és eszközeit csak a "felderítés számára engedélyezett objektumok" ellen használja. ( A bejelentés egyrészt hazugság, saját állampolgáraikat is megfigyelik. Másrészt elképzelem Angela Merkel német kancellár boldogságát, amikor kiderült, hogy "engedélyezett objektum" az amerikai kémkedés számára...a ford.)
Az okmányokban igen részletesen leírják, hogy mekkora mennyiségű információt lehet gyűjteni a népszerű alkalmazásokból. Az egyik dokumentum hivatkozik a GCHQ munkatársai számára kiadott utasításra, ami részletesen felsorolja, hogy mi gyűjthető az egyes alkalmazásokról. Bár az esetek többségében az Android alkalmazásokat hozzák fel példának, bizonyított, hogy ugyanezek az adatok gyűjthetőek az iPhone platformos  analóg alkalmazásokról és egyéb eszközökről is.

A GCHQ okmányaiban példák is vannak arra, hogy milyen információkat lehet "kiszedni" az egyes platformokból. Egyik példaként -akár hihető, akár nem- a mobil telefonok legnépszerűbb játéka, az Angry Birds szerepel, ezt a felhasználók 1,7 milliárdszor kérték le készülékükre.
Egyes készülékek az alkalmazásokkal korlátozott mennyiségű információt közölnek, ezek azonban meghatározóak. Kiderül belőlük a mobilkészülék pontos modellje, egyedi azonosító száma, az operációs rendszer milyensége és verziója, és más részletek.

Más alkalmazások sokkal több adatot adnak át, ez azt jelenti, hogy a felderítő ügynökségeknek lehetőségük van gazdagabb zsákmány szerzésére. Különösen gazdag információ termést ad a Millennial Media elnevezés alatt futó mobil-reklám platform. Ez weblapján közli, hogy partneri kapcsolatban van a Rovioval - az Angry Birds speciális verziójának szolgáltatója- , a Zynga vállalattal -a Farmville játék készítője-, az Activisionnal -a Call of Duty kidolgozója-, valamint sok más céggel.

"Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Rovionak semmiféle információja nincs, és a vállalat semmit sem tud egy harmadik, reklámhálózattal rendelkező fél tevékenységéről" -jelentette be Saara Bergström, a Rovio marketing és kommunikációs elnökhelyettese. - Ugyanígy semmilyen szinten nem működünk együtt az önök által említett szervezetekkel (értsd: NSA, GCHQ).

A Millennial Media arra a kérésünkre, hogy kommentálja a megjelenteket, nem reagált.
Decemberben a Washington Post közölte, hogy az NSA használhatja a Google és más vállalatok reklám fájljait, azokat, amelyek a szokásos internetes látogatás során keletkeznek (az ún. cookie), hogy információkat szerezzenek potenciális céljaikról.

Sok alkalmazásba belépve azonban a személyes adatok sokkal szélesebb választékát szolgáltatjuk ki, együtt a valós idejű földrajzi helymeghatározással és a mobilkészülék egyedi jellemzőivel, ezek sokkal gazdagabb információ forrásai az ügynokségeknek, mint a cookiek.
Csaknem minden jelentősebb webszájt használja ezeket az adattöredékeket a célirányos reklám és a tartalom kiszolgálására, a felhasználó munkájának megkönnyítésére és optimalizálására. A GCHQ egyik 2010-es dokumentuma megjegyzi, hogy a cookiek adatai, amik rendszerint metaadatokat tartalmaznak, továbbra is fontosak a kémek számára. A felderítő ügynökségek olyan nagy mennyiségben gyűjtik ezeket, hogy már nehézséget okoz tárolásuk.

"Teljes tömegüket összegyűjtjük, s jelenleg ezt az adattipust tároljuk a legnagyobb terjedelemben", - közli a dokumentum.

Az, hogy a felderítő ügynökségek teljesen meghatározott adatokat nyerhetnek egyes készülékek lehallgatása útján, jól dokumentált. Néhány éven át ezt csinálták az ügynokségek a hekker konferenciákon. Az NSA-ról szóló leleplező cikkében erről ír a Spiegel. Az NSA és a GCHQ olyan eszközök sokaságával rendelkezik, amiket az iPhone, Android és más platformok ellen használhat.

A GCHQ azokat az eszközeit, amiket az egyes okos telefonok utáni kémkedésre használ, a "The Smurfs" (Hupikék törpikék...) TV sorozat szereplőiről nevezte el. Azt a készüléket, amelyik mikrofonon keresztül lehetővé teszi egy hívás lehallgatását, "Ügyeskedő törpnek" nevezik. A nagy pontosságú helymeghatározó eszköz a "Nyomkövető törp" nevet kapta. "Álmodozó törp" a neve annak a készüléknek, amivel titokban üzembe lehet helyezni a kikapcsolt telefont. A kémprogram fedőszervének "Paranoid törp" a kódneve.
Ezeket az elnevezéseket a 2010-es részletesebb prezentáióban lehet megtalálni, ebből jutott a közvélemény tudomására a kémszervezeteknek az a törekvése, hogy lehallgassák a mobil telefonokat, valamint ez közölt részleteket a tömeges lehallgatás alig ismert eszközeiről.

A  prezentáció fedlapján közlik, hogy mire törekszik, mit akar  a GCHQ:

- TÖBBET - több technológiai eszközt, jelet és  földrajzi helymeghatározást.
- GYORSABBAT- gyorsabb fejlesztéseket a mobil készülékek számára készített új internetes alkalmazások ellen.
- JOBBAT- a mobil készülékek jobb földrajzi helymeghatározását.

Egy másik oldalon bemutatják az adatáramlás "gyenge" pontjait. Ezek ott vannak,ahol a mobil kapcsolat operátorainak hálózatairól az adat átmegy az internetre, a GCHQ itt igyekszik végrehajtani az adathalászatot. Ezek vagy valamelyik hálózaton belül vannak, vagy a nemzetközi hálózatokon, a roaming GRX váltásokon ( ezek a hívott és hívó operátorok  közti kereskedelmi roaming díjak miatti útvonal kijelölést szolgálják).
Ezek  a pontok különösen hasznosak a felderítő ügynökségek számára, az ilyen hálózatokon az adatok igen gyengén kódoltak, kiegészítő információkat tartalmaznak, olyanokat, mint a készülék azonosító száma, vagy a mobil telefon hívószáma. Ezek sokkal hasznosabb és pontosabb jellemzői a céltárgynak, mint egy szokványos IP-cím és azok az információk, amik egy személyi PC vagy notebook használata után maradnak az interneten.

Az NSA bejelentette, hogy a mobil telefonok lehallgatására alkalmas eszközeit kizárólag a gyanús "objektumok" ellen használják, s eközben teljes mértékben betartják a törvényhozás szigorú előírásait.
"Azon emberek közti kapcsolat, akik nem külföldi "objektumok", és nem hozhatóak kapcsolatba kémtevékénységgel, nem kerülnek az NSA érdeklődési körébe", - jelentette ki az ügynökség sajtótitkára. (Pedig még maszekoltak is... Lehallgatták szeretőiket, családtagjaikat, szóval bárkit, akit kedvük tartotta...a ford).

"Minden arról szóló feltételezés, miszerint a NSA külföldi felderítési adatok gyűjtése közben az átlag amerikaiak mobiljaira és közösségi oldalaira is összpontosít, minden alapot nélkülöz. Sőt, miközben az NSA teljesíti a reá kirótt feladatot, a külföldi felderítési adatok gyűjtését, az egyszerű amerikaikról nem szerez be adatokat. Mi csak azokat az adatokat gyűjtjük, amelyek gyűjtése a felderítés és elhárítás érdekében számunkra törvényesen engedélyezett, s ezt tesszük attól függetlenül, hogy az "objektum" milyen technikai eszközt használ."

"Amennyiben az NSA törvényes tevékenysége, a külföldi felderítési adatok gyűjtése folyamatában időnként véletlenül USA állampolgárok néhány adatához is hozzá jut, az érintettek bizalmas adatainak védelmére az egész folyamatot átfogó intézkedések vannak érvényben, ezek vonatkoznak az adatok gyűjtésére, tárolására, felhasználására és továbbadására. Ezen felül az NSA aktív tevékenységet folytat annak érdekében, hogy miként lehet eltávolítani a korábbi, feleslegesnek bizonyult adatokat, beleértve az ártalmatlannak bizonyult külföldi személyekről gyűjtött adatokat is".

"Az, hogy az NSA állandó és célirányos információs publikációkat jelentessen meg azokról a módszerekről és eszközökről, amiket törvényesen használ a szükséges külföldi "objektumok" felderítésére, kárt okozna az Egyesült Államok és szövetségeseink biztonsága számára, valamint veszélyt jelenthet azok számára, akik hivatalból kötelesek védeni a szolgálatot".

Az NSA megtagadta a választ egy sor olyan kérdésre, ami arra vonatkozott, hogy milyen gyakran és mekkora mértékben használják eszközeiket a mobilok lehallgatására. Nem válaszoltak arra sem, hogy milyen konkrét eljárásokkal minimalizálják az USA állampolgárairól eszközeikkel gyűjtött adatok mennyiségét és tárolását.

A GCHQ nem volt hajlandó kommentálni konkrét programjait, azt azonban hangsúlyosan adta tudtul, hogy tevékenysége mértéktartó és a brit törvényi előírások szerint folyik.
"Ebben a tekintetben politikánk változatlan - felderítési kérdéseket nem kommentálunk", - jelentette ki a GCHQ szóvivője.

"Továbbá a GCHQ egész tevékenysége szigorú jogi és politikai mechanizmusok keretei közt folyik, ez garantálja, hogy munkánk jogszerű és egyben szükségszerű és mértéktartó legyen. Ezek a mechanizmusok egyben garantálják a megbízható felügyeletet, amit nevezetesen a minisztérium, az elhárítás és felderítés vezetősége, valamint a parlament felderítési és biztonságpolitikai bizottsága gyakorol. Minden tevékenységünkben ezekhez tartjuk magunkat."

Nemrég Gleen Greenwald és az NBC News új leleplezéssel állt elő. Példákat hoztak fel arra, hogy a Kormányzati Kapcsolatok Hivatala (GCHQ) olyan eszközökkel kémkedik a YouTuben és a közösségi oladalakon, amikkel lehetséges a reál idejű megfigyelés.

Tavaly júniusban a Guardian ismertette GCHQ-nak azt a rendszerét, amivel rákapcsolódik a távközlési kábelekre és az interneten kémkedik. A művelet kódneve "Tempora". Az NBC által publikált új dokumentumok információkat közölnek a GCHQ "Pszichológia: a kapcsolatfelvétel új típusú eszközei"  c. prezentációjából. A prezentációban szó esik a "Squeaky Dolphin" programról, ez lehetőségek széles tárházát biztosítja a brit felderítőknek, hogy jelen idejű üzemmódban figyelhessék a YouTube videolejátszásait, követhessék a Facebookon a "tetszik" indexet, valamint a blogok látogatottságát.
Egy másik, a lehallgatás passzív módszereit ( ez az ú.n. kábelhálózatokon folytatott nagyaranyú lehallgatás ) taglaló oldalon megjegyzik, hogy az ilyen módszerek "univerzálisabb" lehetőséget biztosítanak az ügynökségnek.

Az ilyen lehallgató készülékek megléte azt jelenti, hogy az NSA és a GCHQ adatokhoz juthatnak az IT cégektől azok tudta és hozzájárulása nélkül. Az NSA és a GCHQ illetékesei közölték az NBC-vel, hogy minden tevékenységük az amerikai, illetve a brit törvények engedélyével és azok keretei közt folyik.
(-Egy ősrégi Parkinson törvény szerint egy hír igaz voltának legmeggyőzőbb bizonyítéka az, ha az illetékesek vehemensen, kategorikusan tagadják.
-Ezek a hivatalos nyilatkozatok a morbiditás, komikum, határát súrolják. Pl. az NSA nyilatkozatból kiolvasható, hogy Németország (mint szövetséges) biztonságát veszély fenyegetné, ha az NSA nem hallgatná le Merkel asszonyt.
-Bár a lehallgatási botrány miatt semmiféle nemzetközi retorzió nem érte sem az USA-t, sem Angliát, szép csendben a világ azért védekezik:
-135 millió € költséggel közvetlen Brazilia - EU transzatlanti távközlési kábel épül Lisszabon és a braziliai Fortalesa közt. Jelenleg csak az USA érintésével lehetséges az EU-Brazilia kábelkapcsolat, az új vonal lehetővé teszi ennek megkerülését.
Brazilia elnökasszonyának nyilatkozta ezzel (meg az NSA-val) kapcsolatban:

 "Tisztelnünk kell a magánszférát, az emberi jogokat és a népek szuverenitását. Nem akarjuk, hogy IT cégeknek kémkedniük kelljen..."

Herman Van Rompuy, az Európa Tanács elnöke is nyilatkozott ez ügyben. Bár nem említette az NSA-t, azért odaszúrt az USA-nak: "Folytatni fogjuk az adatvédelem és a magánélet tiszteletben tartása érdekében megkezdett, globális szabványok létrehozására irányuló munkánkat. Ez az új vízalatti kábel, ami közvetlenül összeköti Latin-Amerikát Európával, fontos hozzájárulás törekvéseinkhez."
-Németországban ügyészségi eljárás indult Merkel lehallgatásának ügyében. Bár ismeretlen tettes ellen kémkedés gyanújával tettek feljelentést, Harald Range ügyész közölte, hogy konkrét adatai vannak az ügy szereplőiről és tevékenységük részleteiről...

forrás: The Guardian - James Ball

a fordításért köszönet Aleksz-nak!

Putyin beszéde egy új hidegháborús korszak kezdetét jelzi

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a Krím Oroszországhoz csatlakozásáról mondott kedd beszéde egy új hidegháborús korszak kezdetét jelenti - mondta Póti László, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa az MTI-nek.

Az elemző kiemelte: azért mérföldkő a keddi beszéd, mert Putyin korábban csak elviekben bírálta a Nyugatot és az Egyesült Államokat, most azonban a Krím helyzetével kapcsolatban Moszkva közvetlen érintettsége miatt "gyakorolt nagyon erős kritikát". 

A most kezdődő új korszakra hűvösebb politikai kapcsolatok és keményebb retorika lesz jellemző, és ha ez a helyzet tartósnak bizonyul, akkor a gazdaságban is éreztetni fogja a hatását - vélekedett.
Az orosz elnök beszédében szólt arról, hogy milyen sorsot szán a Krímnek: mielőbb csatlakoznia kell az Orosz Föderációhoz. A kedden aláírt - Moszkvában államközinek nevezett - szerződést jogi lépések követik, amelyek eredményeként a terület heteken-hónapokon belül Oroszország része lesz - magyarázta.

Póti László véleménye szerint ezen már nem lehet változtatni, "befejezett tényként lehet kezelni".

A szakértő szerint a történtek hatására a Nyugat nem változtat eddigi álláspontján, továbbra sem fogja elismerni a Krím elszakadását Ukrajnától, és szankciókat érvényesít Moszkvával szemben. Ezek azonban csak arra alkalmasak, hogy azt a politikai jelzést adják: a Nyugat nem ért egyet Oroszország lépéseivel, éles nézetkülönbség áll fenn Moszkva és a Nyugat között. Ennél többet azonban nem érhetnek el a szankciók, hatásuk korlátozott, nem fogják megrendíteni Oroszország helyzetét - mondta.

Póti László arról is beszélt, hogy ha hinni lehet Putyin szavainak, akkor Oroszország megáll a Krím határánál. Néhány hete az orosz elnök azt is kijelentette ugyan, hogy egyáltalán nem akar területeket elvenni Ukrajnától, de a kutató szerint ezúttal hitelt lehet adni Putyin kijelentésének. Hozzátette: Oroszországnak és az orosz elitnek nem áll érdekében, hogy újabb területeket szerezzen meg Ukrajnától.

Kedden a Kremlben aláírták az orosz-krími államközi megállapodást a Krími Köztársaságnak és Szevasztopolnak az Oroszországi Föderációhoz csatlakozásáról, miután az orosz államfő a szerződés támogatására kérte a parlament mindkét házát. Putyin beszédében azzal vádolta meg az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy maguknak tartják fenn a jogot, hogy a világ sorsáról döntsenek, és olyan koalíciókat hozzanak létre, amelyek az "aki nincs velünk, az ellenünk van" elven alapulnak.

forrás: MTI

Magyarország Története 3. rész - Államalapítás

Magyarország Története 2. rész - Honfoglalás

Magyarország Története 1. rész - Úton A Haza Felé

XXI. század - ÁVH (Államvédelmi Hatóság)

Bajnai Gordon Ki o valojaban 2

Bajnai Gordon Ki o valojaban 1

A frei dosszié - 51.Izrael és az antiterrorismus

A frei dosszié - 51.Izrael és az antiterrorismus

Megdöbbentő tények Izraelről!

A világ legrasszistább állama - Izrael

Így járhatják meg a magyarok az új hidegháborúval

Minden országnak el kell döntenie, melyik oldalra áll a kialakulóban lévő új hidegháborúban: egyes államok katonai stratégiai előnyei újra felértékelődnek, aminek hasznát húzhatják, mások az 1973-as olajválsághoz hasonló energiakrízissel szembesülhetnek.

A Krím-félsziget orosz bekebelezése, illetve az ezt követő uniós és amerikai Moszkva-ellenes szankciók nyomán a gazdaság szereplői egy elhúzódó Nyugat-Kelet ellentét, egy új hidegháború lehetséges következményeit mérlegelik. Az első feltételezés szerint ez nagyon rossz hatást gyakorolhat a piacokra, ám az előző hidegháború alapvető tanulsága, hogy ez a fajta szemben állás nem feltétlenül rossz. Már akinek - derül ki a MarketWatch elemzéséből.

Az 1946-tól 1989-ig tartó hidegháború hosszú gazdasági bővülési periódusokat foglalt magában: az USA 1949 és 1955 között élte át a leghosszabb tőkepiaci fellendülését, az ötvenes-hatvanas években az európai társadalmak jelentős részében gyorsabban nőttek a bérek, mint a Szovjetunió összeomlása óta.

Lehet vitatkozni azon, hogy a krími népszavazás szabad volt-e vagy az orosz katonai jelenlét megkérdőjelezi-e ezt. Lehet hivatkozni arról, hogy az ukrán alkotmány értelmében érvénytelen a referendum. Egy dolog azonban biztos: a Krím lenyúlása megmutatta Vlagyimir Putyin orosz államfő rezsimjének agresszív természetét, aminek eredményeként a Nyugat és a Kelet két és fél évtizeden át tartó békés együttélése várhatóan véget ér. A feszültség nőni fog, ami hatást gyakorol a világgazdaságra.

Európa ráfázik

Oroszország gazdasága nem éppen sikersztori, a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is teljesen kiszolgáltatott az ásványkincsek bányászatának. Ennek ellenére ez a világ nyolcadik legnagyobb gazdasága és Európa tőszomszédja. Az EU-orosz kereskedelem értéke tíz év alatt 90 milliárd dollárról 335 milliárdra nőtt. Ez jól jött az európai cégeknek, amikor saját országuk belső kereslete halványan muzsikált.

Az orosz kivitel az európai GDP 0,6 százaléka, ami nem valami óriási arány. Amikor azonban nagyon ki van centizve a gazdaságot segítő minden lehetőség, ez a látszólag kicsi segítség is számít. Ha a szankciók bevezetése nyomán akadályok keletkeznek a világ külkereskedelmében, az Európát különösen érzékenyen fogja érinteni.

Megugranak az energiaárak

Németország gázfelhasználásának 40 százalékát, Ausztria 50 százalékát szerzi be Oroszországtól, nem is beszélve a volt szocialista országok, köztük Magyarország kiszolgáltatottságáról. A kölcsönös szankciók elképzelhetetlenek az energiahordozókat érintő intézkedések nélkül. Ezek hiányában semmilyen hatást nem érhetnek el. Végül is Oroszország alig exportál mást, mint olajat és gázt.

Ha teljes importtilalom nem is várható, nem kétséges, hogy a világ igyekezni fog mérsékelni energiafüggőségét Oroszországtól. Ezzel érvénybe lép a gazdaság egyik alapszabálya: ha a kínálat zsugorodik, akkor az árak emelkednek. A helyzet hasonló lehet a Közel-Keleten az 1970-es éve elején kialakult feszültséghez. Az Nyugat-Kelet ellentét elmélyült a régióban, ami az OPEC olajembargójához vezetett. Ez sokkolta a fejlett országokat, rövid távon katasztrofális következményekkel járt. Képzeljük el Magyarországot egy orosz olaj- vagy gázembargó esetén.

Oroszország lejtőre kerül

Vlagyimir Putyin évtizedes hosszúságú uralkodása alatt nem sokat tett az orosz gazdaság reformja érdekében. Ehelyett csupán az történt, hogy a természeti erőforrások felhasználása hozzá hűséges oligarchák ellenőrzése alá került. Az év elején még 3,5 százalékos idei növekedést vártak, amit mostanra 1,5 százalékra szállítottak le az elemzők, sőt egyesek a krími kaland költségei miatt recessziót jósolnak. Ez igen halvány teljesítmény egy feltörekvő országtól.

Az EU-USA szankciók csak súlyosbítani fogják a helyzetet. Melyik külföldi cég akar majd az új helyzetben befektetni Oroszországban a következő években? Ez persze visszahat majd a világgazdaságra is, mivel az elmúlt időszakban a feltörekvő országok voltak a növekedés motorjai. A szegény országok még instabilabbak leszek.

Hasít a védelmi ipar

A berlini fal leomlása óta a nyugati országok visszavették védelmi kiadásaikat. Nagy-Britannia például ezt megelőzően GDP-je négy százalékát költötte erre a célra, míg most kevesebb, mint három százalékát. Ez látszólag nem sok, ám a GDP egy százalékpontja nem lebecsülendő összeg. (Magyarország esetén például évente nagyjából 300 milliárd forintot, tíz-tizenöt Nemzeti Színház felépítéséhez elegendő összeget jelentene - a szerk.)

Az orosz katonai beavatkozás nyomán várhatóan bővülnének az államok katonai büdzséi, ami hizlalná a védelmi ipar cégeit és hozzájárulna sok high-tech technológiával foglalkozó vállalat kiválásához (spin-off) belőlük. A kormányok katonai költekezése az előző hidegháború idején hozzájárult a nemzetgazdaságok bővüléséhez. A gond az, hogy jelenleg magas adósságokkal és költségvetési hiánnyal küszködnek az országok, ami megnehezíti költekezésüket.

Monetáris enyhítés

A krími válság elmélyülése óta a befektetők menekülnek az amerikai államkötvényektől, amire senki nem tud magyarázatot adni. Találgatások szerint a világban keringő orosz pénzeket vonják ki belőlük, miután tulajdonosaik félnek attól, hogy a szankciók részeként zárolják számlájukat, és ezért bottal üthetik dollárjaik nyomát. Az újra megosztottá váló világban nem mozoghat a tőke olyan szabadon, mint békésebb időkben. Külső források híján azonban az államok rákényszerülhetnek, hogy pénznyomtatással, monetáris enyhítéssel finanszírozzák kiadásaikat.

Egyes nemzetek jól járnak

Görögországban a szélsőbaloldali Sziriza párt vezeti a közvélemény-kutatásokat, jó esélye van arra, hogy megnyerje a következő parlamenti választást. A szovjet birodalom összeomlása utáni évtizedekben egy ilyen fordulat, nevezetesen, hogy Görögország a szélsőbal kezébe kerül, nem igazán izgatta a politikai stratégákat. A helyzet azonban megváltozott. Oroszország mindig jó szövetségest látott a görögökben főként mediterrán kikötőik miatt.

Ha visszatér a hidegháború, akkor újra előtérbe kerülnek a világpolitikában a geopolitikai szempontok. Más szóval a Nyugat nem hagyja Görögországot "elveszni", ehhez túl fontos. Ugyanez a helyzet Törökországgal, amely ellenőrzi a Fekete-tenger kijáratát a Földközi-tengerre, és Egyiptomra, amely birtokolja a Szuezi-csatornát. Bármely geopolitikai stratégiai jelentőséggel bíró országot kisegítenek pénzügyi bajaiból, akárcsak az 1960-as, 1970-es években. Mindez hátszelet is fújhat a nemzetközi gazdasági folyamatoknak, meg ellenszelet is.

forrás: napi.hu, komlomedia.hu

Ipari kémkedés és a technológiai világelsőség: Erről is szól az NSA-botrány

Napról napra többet tudunk meg arról, hogy az USA miként kémkedik barátai és szövetségesei ellen. Ebbéli tudásunkat nagyban növelték a  német Der Spiegelben és a francia Le Monde-ban megjelent anyagok. A Der Spiegel pl. a Mexikó, annak elnöke és kormánya elleni aktív kémkedésről cikkezik, meg arról, hogy adatokat gyűjtöttek a brazíliai Pemex olajcégről. A Le Monde kiteregeti, hogy az USA miként használta a francia telefon- és internethálózatot milliónyi telefonbeszélgetés lehallgatására, az elektronikus levelezés és adatközlés rögzítésére. Franciaország annyira szívére vette a dolgot, hogy külügyminisztere magyarázatoz követelve magához rendelte az amerikai nagykövetet.

Felkészülhetünk arra, hogy a közeljövőben új részleteket hoznak nyilvánosságra az amerikai kémkedésről. A Nemzetbiztonsági Ügynökség csápjai nemcsak az Államokkal ellenséges viszonyban álló országokra fonódtak rá, hanem a baráti országokra, sőt, saját, amerikai állampolgáraira is. 

Összességében kijelenthető: az NSA az USA fő privilégiumainak egyike - más amerikai kémszervezetekkel karöltve gyakorlatilag kimeríthetetlen lehetőségekkel rendelkeznek a telefon- és internetforgalom korlátlan megfigyeléséhez. Ráadásul az NSA komoly technológiai előnyben is van, hiszen a kommunikációs technológia jó részét az USA-ban fejlesztik ki. (Más kérdés, hogy az eszközök túlnyomó része Ázsiában készül.)

Az NSA létezése magyarázatának "hivatalos verziója" abból indul ki, hogy az ilyen óriási méretű kémkedésre a terrorizmus elleni harc miatt van szükség. Hab a tortán, hogy az ügynökségnek mindmáig nem sikerült bebizonyítania, hogy ez az elképzelhetetlen mértékű telefon- és internet lehallgatás megállította, vagy jelentős mértékben visszaszorította volna a terrorizmust. Ironikus a kérdésfelvetés, de sokakat érdekelne, hogy mi köze van Mexikó elnöke, vagy a francia és német kormányhivatalok és vállalatvezetők ellen folytatott hírszerzésnek a terrorizmus elleni harchoz?

Valójában az USA igen aktív politikai és gazdasági kémkedést folytat, az NSA adatgyűjtési kapacitásának csak töredékét használják a terrorizmus elleni harcra.Miért van ez így? Három okát látjuk ennek. A legfontosabb az, hogy az NSA "klienturája" a kormányzati szervezetekből és ügynökségekből kerül ki. Mindegyik kliens tevékenységi körét érintő adatokat akar kapni. Például a külügy tudni akarja, hogy mi történik ebben vagy abban az országban, a külker pedig aziránt érdeklődik, hogy hol terjeszkedhetnek legjobb feltételek mellett az amerikai cégek.

Sokáig úgy vélekedtünk,hogy egyes külföldi titkosszolgálatoktól eltérően, amik elsősorban országuk pénzügyi és ipari érdekeit védték, az USA-t ez a terület kevésbé érdekli, hírszerzése kizárólag csak a kormányzati szervek kívánalmait teljesíti. A valóság más: az aktív kémkedés és annak univerzális skálája mást mutat - az amerikai felderítés nemcsak a kormányzatnak dolgozik, hanem aktívan segíti az amerikai ipar versenyképesebbé tételét.

Az NSA-nak minden eszköze megvan arra, hogy a gyengülő amerikai gazdaság -az ország eladósodottságának gyors növekedése, nagyszámú munkahely Ázsiába telepítése- megvédéséhez hozzájáruljon./Az USA részesedése a világ gazdaságában fokozatosan csökken...a ford./ Ezen például azt értjük, hogy ismerve más országok központi bankjainak terveit és várható reakcióit, manipulálhatóak a kamatlábak és a valutatartalékok mozgatása, ez jelentős bevételtöbbletet hoz az amerikai pénzpiacnak.
Végül, de nem utolsó sorban az NSA segít az elolvadóban levő amerikai technológiai fölény egy részének visszaállításában. Egy példa: Amerikát komolyan aggasztja  repülőgép- és kozmikus iparágának hanyatlása, ezen a területen Franciaország sikeres versenytársa az USA-nak. Sokéves innovációs szünet után a Boeing piacra dobta a 787-es utasszállító repülőgép-szériát, ez szinte teljes egészében kompozit anyagokból áll, és igen komoly problémákkal küszködik. Annak ismerete, hogy mivel foglalkozik az Airbus Franciaországban, nem csak a Boeing számára elsőrendű érdek, de az USA számára is életbevágó; a kormányzatnak meg kell őriznie a repülőgépgyártásban meglevő munkahelyeket és meg kell kísérelnie, hogy visszaszerezze az iparágban világelsőségét.

Évek hosszú során át az amerikai kormányhivatalnokok a gazdasági élet szereplőivel karöltve minden lehetséges fórumon arra panaszkodtak, hogy a franciák "pofátlanul lenyúlják" az amerikai technológiát. Aztán képtelenek voltak megmagyarázni, hogy a francia repülők miért innovatívabbak az amerikai gépeknél, és semmi áron nem voltak hajlandók beismerni, hogyha a franciák használtak is valamilyen amerikai technológiát, ahhoz törvényesen, vásárlás útján jutottak hozzá, nem pedig "lenyúlással". Utólag visszatekintve ez a panaszáradat valamiféle elterelő hadműveletnek tűnik, amivel el akarták terelni az amerikai repülőgépgyártás pozícióvesztéséről a figyelmet. Emlékeztetőül: az Airbus megnyert egy sokmilliárdos, repülőgép-utántöltő "repülő benzintankok" gyártására kiírt  amerikai hadiipari tendert. Korai volt az öröm: az üzletet amerikai lobbizó politikusok nyomására visszamondták...

Jelenleg Amerikának az NSA-val az a legnagyobb problémája, hogy mindenki számára világossá vált: az ügynökség az amerikai termelés versenyképességének növelése, az USA gazdaságának és reputációjának védelme érdekében folytat hírszerzést. Vajon milyen választ adhatott Párizsban az amerikai követ a francia kormány kérdésére? Talán ilyet: "Határozottan tagadjuk, hogy ilyesmit tettünk volna! Azonban ha megtennénk, hatalmas hasznunk származna belőle...".

Huffington Post, Franciaország - Kontrollblog