Egy magyar önkéntes meghökkentő története a brüsszeli menekülttáborban

Kata és családja Brüsszelben él. A férj eurokrata, a feleség tanárnő. A három gyermek kisiskolás. A feleség a gyerekek érdekében otthon maradt.  Reggelente, miután a legkisebbet is elindította az iskolába, leül a számítógép elé és elolvassa a híreket. A magyar oldalakkal kezdi – politika, kultúra, időjárás. Majd flamand oldalak angolul és a helyi hírek franciául.

A menekültkérdés minden nap utoléri . A híroldalakon gyönyörű, melegbarna szemű kisgyermekek kapaszkodnak riadt tekintetű szüleikbe, éhesek, elcsigázottak, szörnyűségek elől menekülnek. Kata arra gondol, mindez velük is megtörténhetne. Más oldalak viszont az európai civilizáció végét vizionálják, nem lesz ennek jó vége, le kell zárni a határokat. Kinek van igaza? Lelkiismeret furdalása van. Nem csupán a parkban olykor felbukkanó menekültek láttán, Európa tétlensége miatt is. Elhessegeti a rossz hangulatot, anélkül is van elég baja, de egy reggel megkeresi a Facebook-on a brüsszeli menekülteket segítő civil szervezet oldalát és felvételét kéri a zárt csoportba. A visszaigazolás hamarosan megérkezik és ezzel együtt a jó érzés is, kiderül, vannak – nem is kevesen -, akik nem csak filozofálgatnak, hanem segítenek.

A Brüsszelbe érkező menekültek a Parc Maximilien-ben gyűltek össze, a Bevándorlási Hivatal épületével szemben, de a helyiek nem nézhették, hogy állami segítség hiányában magukra hagyatva tengődjenek szerencsétlenek. Komplett kis várost építettek a parkba, sátorokkal, melegkonyhával, vizesblokkal, orvosi segítséggel, adományokkal, sőt tábori iskolával. A Facebook-bejegyzések szerint folyamatosan érkeztek az önkéntesek – sokan Katához hasonló családanyák.

Kata lelkes, bejelentkezik, hogy péntek reggel ő is megy segíteni. A helyszínen úgy tűnik, minden flottul megy, az előtte érkező fiatal diáklányokat a tábori iskolába osztják be, ahol gyerekekkel rajzolgatnak, francia szavakra tanítgatják őket. Katához is érkezik egy eligazító, kedvesen köszönti. Aztán történik valami. Beszélgetnek, s kiderül, hogy magyar. „Magyarország – micsoda szörnyű hely az?!” – vált át szinte támadóvá az eligazító önkéntes. Kata próbál magyarázkodni, sok a baj, nehéz dolog ez, de most itt van és segíteni szeretne. Elküldik szemetet szedni.

Eligazító tábla a Parc Maximilien-ben

Fotó: AFP/Europress/Lauire Dieffembacq

Majd újabb eligazító érkezik, érdeklődik, beszél-e angolul. Kata pár mondat után nem hisz a 

fülének. A lány kezében egy papír - amit ki nem adna a kezéből - és rajta lista: ezt kell betanítani a menekülteknek, hogy menekült státuszt kapjanak. Először is, le kell tagadni, ha már 8 napot, vagy annál többet töltöttek egy schengeni tagállamban, különben oda irányítják vissza őket. Házastársak beszéljék meg, milyen történetet találnak ki, mert külön lesznek kihallgatva, nehogy valaki elárulja a másikat. Az irakiaknak már nem hisznek, mert mind ugyanazt mondják, vigyázzanak, mit találnak ki. Figyelem: ezek és ezek a biztonságos országok, nehogy megemlítsék, hogy onnan jöttek, mert azonnal visszazavarják őket, ha mégis, hangsúlyozzák, hogy ott megfenyegették őket, netán rasszizmust tapasztaltak. A flamandok 20%-kal kevesebb menekültkérelmet fogadnak be, így mindenképpen frankofón ügyintézést kell kérni. Van itt egy jogászlány, ő ki tud csempészni adatlapokat a hivatalból, azokat kell majd idekint kitölteni, jól betanulni, „mert az ügyintézők arra vannak ott benn kiokosítva, hogy minél több kérelmet elutasítsanak és nem arra, hogy minél több embert befogadjanak”. Ha valami nem jó irányba megy, azonnal követeljenek ügyvédet.

Kata köszöni szépen, nem vállalja, nem erre gondolt, amikor idejött.

Lesajnáló tekintet.

 Mehet vissza szemetet szedni.

Két hét múlva visszatér, a rossz emlék ellenére még mindig segíteni szeretne. Épp szedik össze a kiürült sátrakat. Kata is beáll, kampókat húzogatnak a földből, ágyvázakat, raklapokat cipelnek. Az önkéntesek többsége nő, együtt hajtogatják a vizeletszagú ponyvákat. Közben a menekült férfiak a mellettük lévő füves részen fociznak, néha el is kell hajolni egy-egy eltévedt labda elől. Férfiak másik csoportja énekelve, dobolva indul tüntetni a Bevándorlási Hivatal elé. Az önkénteseknek csupán néhány kivezényelt hivatásos katona segít.

A belga kormány pár napja felszámolta a Parc Maximilienben kialakított menekülttábort. A civilek pár utcával odébb költöztek, továbbra is igyekeznek segíteni. Kata nem fogja követni őket új helyükre. És nem csupán azért, mert időközben a civil szervezet ellen a pénzadományok felhasználásával összefüggésben ügyészségi vizsgálat indult.