Egy magyar önkéntes meghökkentő története a brüsszeli menekülttáborban

Kata és családja Brüsszelben él. A férj eurokrata, a feleség tanárnő. A három gyermek kisiskolás. A feleség a gyerekek érdekében otthon maradt.  Reggelente, miután a legkisebbet is elindította az iskolába, leül a számítógép elé és elolvassa a híreket. A magyar oldalakkal kezdi – politika, kultúra, időjárás. Majd flamand oldalak angolul és a helyi hírek franciául.

A menekültkérdés minden nap utoléri . A híroldalakon gyönyörű, melegbarna szemű kisgyermekek kapaszkodnak riadt tekintetű szüleikbe, éhesek, elcsigázottak, szörnyűségek elől menekülnek. Kata arra gondol, mindez velük is megtörténhetne. Más oldalak viszont az európai civilizáció végét vizionálják, nem lesz ennek jó vége, le kell zárni a határokat. Kinek van igaza? Lelkiismeret furdalása van. Nem csupán a parkban olykor felbukkanó menekültek láttán, Európa tétlensége miatt is. Elhessegeti a rossz hangulatot, anélkül is van elég baja, de egy reggel megkeresi a Facebook-on a brüsszeli menekülteket segítő civil szervezet oldalát és felvételét kéri a zárt csoportba. A visszaigazolás hamarosan megérkezik és ezzel együtt a jó érzés is, kiderül, vannak – nem is kevesen -, akik nem csak filozofálgatnak, hanem segítenek.

A Brüsszelbe érkező menekültek a Parc Maximilien-ben gyűltek össze, a Bevándorlási Hivatal épületével szemben, de a helyiek nem nézhették, hogy állami segítség hiányában magukra hagyatva tengődjenek szerencsétlenek. Komplett kis várost építettek a parkba, sátorokkal, melegkonyhával, vizesblokkal, orvosi segítséggel, adományokkal, sőt tábori iskolával. A Facebook-bejegyzések szerint folyamatosan érkeztek az önkéntesek – sokan Katához hasonló családanyák.

Kata lelkes, bejelentkezik, hogy péntek reggel ő is megy segíteni. A helyszínen úgy tűnik, minden flottul megy, az előtte érkező fiatal diáklányokat a tábori iskolába osztják be, ahol gyerekekkel rajzolgatnak, francia szavakra tanítgatják őket. Katához is érkezik egy eligazító, kedvesen köszönti. Aztán történik valami. Beszélgetnek, s kiderül, hogy magyar. „Magyarország – micsoda szörnyű hely az?!” – vált át szinte támadóvá az eligazító önkéntes. Kata próbál magyarázkodni, sok a baj, nehéz dolog ez, de most itt van és segíteni szeretne. Elküldik szemetet szedni.

Eligazító tábla a Parc Maximilien-ben

Fotó: AFP/Europress/Lauire Dieffembacq

Majd újabb eligazító érkezik, érdeklődik, beszél-e angolul. Kata pár mondat után nem hisz a 

fülének. A lány kezében egy papír - amit ki nem adna a kezéből - és rajta lista: ezt kell betanítani a menekülteknek, hogy menekült státuszt kapjanak. Először is, le kell tagadni, ha már 8 napot, vagy annál többet töltöttek egy schengeni tagállamban, különben oda irányítják vissza őket. Házastársak beszéljék meg, milyen történetet találnak ki, mert külön lesznek kihallgatva, nehogy valaki elárulja a másikat. Az irakiaknak már nem hisznek, mert mind ugyanazt mondják, vigyázzanak, mit találnak ki. Figyelem: ezek és ezek a biztonságos országok, nehogy megemlítsék, hogy onnan jöttek, mert azonnal visszazavarják őket, ha mégis, hangsúlyozzák, hogy ott megfenyegették őket, netán rasszizmust tapasztaltak. A flamandok 20%-kal kevesebb menekültkérelmet fogadnak be, így mindenképpen frankofón ügyintézést kell kérni. Van itt egy jogászlány, ő ki tud csempészni adatlapokat a hivatalból, azokat kell majd idekint kitölteni, jól betanulni, „mert az ügyintézők arra vannak ott benn kiokosítva, hogy minél több kérelmet elutasítsanak és nem arra, hogy minél több embert befogadjanak”. Ha valami nem jó irányba megy, azonnal követeljenek ügyvédet.

Kata köszöni szépen, nem vállalja, nem erre gondolt, amikor idejött.

Lesajnáló tekintet.

 Mehet vissza szemetet szedni.

Két hét múlva visszatér, a rossz emlék ellenére még mindig segíteni szeretne. Épp szedik össze a kiürült sátrakat. Kata is beáll, kampókat húzogatnak a földből, ágyvázakat, raklapokat cipelnek. Az önkéntesek többsége nő, együtt hajtogatják a vizeletszagú ponyvákat. Közben a menekült férfiak a mellettük lévő füves részen fociznak, néha el is kell hajolni egy-egy eltévedt labda elől. Férfiak másik csoportja énekelve, dobolva indul tüntetni a Bevándorlási Hivatal elé. Az önkénteseknek csupán néhány kivezényelt hivatásos katona segít.

A belga kormány pár napja felszámolta a Parc Maximilienben kialakított menekülttábort. A civilek pár utcával odébb költöztek, továbbra is igyekeznek segíteni. Kata nem fogja követni őket új helyükre. És nem csupán azért, mert időközben a civil szervezet ellen a pénzadományok felhasználásával összefüggésben ügyészségi vizsgálat indult. 

Az ördög hadserege

8 dolog, amit tudnod kell az Iszlám Államról

Mint az a 888.hu felméréséből kiderült, mi magyarok az Iszlám Államot tartjuk a legnagyobb fenyegetésnek, amivel a világnak szembe kell néznie. Ezzel biztosan nem vagyunk egyedül Európában, de talán a világon sem. De tudjuk vajon mitől félünk? Vagy csak azt látjuk, amit az Iszlám Állam láttatni akar magáról? Elmagyarázzuk 8 pontban.

1. Mi köze az Iszlám Államnak az iszlám valláshoz?

Az Iszlám Állam (pontosabban az Iraki és Levantei Iszlám Állam) az iszlám vallás egy radikális értelmezésén alapuló mozgalom, amely kalifátusnak kikiáltva magát vallási (és egyben területi) fennhatóságot követel a világ összes szunnita muszlimja fölött.

Ezt mi európaiak úgy képzelhetjük el, mintha a Mad Max világégése után egy keresztény szekta a vallás egyedüli hiteles értelmezésére hivatkozva akarna elfoglalni minden, mondjuk szétesett katolikus országot. Eközben az ott élő reformátusokat, evangélikusokat eretneknek tartva, módszeresen kiirtaná a vallási kisebbségeket.

Abu Bakr al-Baghdadi

Fotó: AFP

Az Iszlám Állam „dzsihádista” szervezet. A „dzsihád” valóban iszlám vallási kifejezés, ami „Allah útján való küzdelmet” jelent. A szónak van jámbor jelentése, amikor a saját hibáinkkal, negatív tulajdonságainkkal szemben vívott harcot jelenti, egyfajta megtisztulást. A fogalom horrorfilmekbe illő, szadista erőszakkal átitatott értelmezését olyan embereknek köszönheti a világ, mint az egyiptomi Szajjid Kutb, a „modern” dzsihádizmus atyja, vagy a nálunk is hirhedtté vált Osama Bin Laden, aki az USA-val szembeni erőszakot (2001. szeptember 11.) „védekező dzsihádnak” nevezte.

Egyenlőségjelet tenni az iszlám vallás és az Iszlám Állam közé olyan, mintha egy Charles Manson kaliberű nárcisztikus pszichopata kezébe adnánk a Biblia autentikus értelmezésének lehetőségét és rábíznánk az „egyház tekintélyének” helyreállítását is.

Egyetlen erő van a világpolitikában, aki valóban egyenlőségjelet tesz: ez maga az Iszlám Állam.

2. Mi köze az Iszlám Államnak az al-Káidához és más iszlámista terror szervezetekhez?

Az al-Káidához nagyon sok. Az ISIS direkt örököse egy dzsihádista iraki terrorszervezetnek, amit az azóta megboldogult Abu Mus‘ab al-Zarqawi alapított. Al-Zarqawi 2004-ben csatlakozott csoportjával az al-Káidához, 2006-ban azonban a szövetséges katonai erők megölték.

Az ISIS tehát örököse, bár ma már nem tagja (sőt inkább riválisa) az anyaszervezetnek.

Vezetője Abu Bakr al-Baghdadi is tagja volt az al-Zarqawi féle iraki csoportnak, de szakított az al-Káida központtal 2014-ben.

A „ki a Jani a történelmi grundon” alapproblémáján túl, lényegi tartalmi eltérés van a két terrorszervezet között. Az Osama Bin Laden eszmei talaján álló al-Káida fő ellensége az USA. A csoport alapvetően idealista: a „nagy ellenség” földbe döngölése vezethet csak el egy iszlám állam létrehozásához (ebben a muszlimok közötti belső vallási ellentét inkább akadályt jelent). Tehát az al-Káida lényegében azt mondja: „világ dzsihádistái egyesüljetek”, az USA és a nyugati hódítók elleni küzdelemben.

Az ISIS pragmatikus, mint a nácik voltak Európában: az iszlám államot egyszerűen területi alapon meg kell teremteni. Méghozzá azonnal. Ezért a „nagy ellenség” helyett a „közeli ellenségre” kell fókuszálni. A „közeli ellenség” történetesen mindenki, aki vallási, vagy katonai értelemben az útban van – akkor is, ha muzulmán (azaz pl. siíta). A ISIS számára tehát csak kétféle ember van: aki velük tart és aki az akadály.

3. Van-e felelőssége az USA-nak az Iszlám Állam megerősödésében?

Egyértelműen igen. A Közel-Kelet szétverése, majd pl. Irak elfoglalása után, annak teljes magára hagyása megteremtette a senki földjét, ahol nem működik, vagy labilis az állam. Így jelenhetett meg az ISIS, amely városról városra halad előre.

Először csak felmérik a terepet, névtelenül beszivárognak. Majd megismerve a helyi viszonyokat, célpontokat jelölnek ki és megölnek helyi vezetőket, ezzel az állam gyengeségét demonstrálják. Ezt esetleg civilek elleni bombamerényletekkel egészítik ki. Amikor teljes az anarchia és a félelem, megjelennek katonai erővel és átveszik a város feletti irányítást.

Nevezhetjük ezt egyfajta lopakodó hadviselésnek. Megdöbbentő és szokatlan ötvözete a terrorizmusnak, illetve a hagyományos háborús terjeszkedésnek.

4. Miért ilyen erőszakos az Iszlám Állam?

Az ISIS pszichológiai ereje a szeletelős horror mélységeibe süllyedő erőszak mediatizált (interneten, videókon nyilvánosan közzétett) alkalmazásában van.

Az Iszlám Állam lényegét (ideológiai köntösbe csomagolt nihilizmusát) tekintve rokonságban áll a nácikkal. A vegytiszta, pervollal mosott gonosz, ahol minden levágott fej csak egy lépcsőfok a „világuralom” megszerzésének rögös útján. Azaz „keep calm and don’t take it personally”. A nácik sem voltak szemérmesek, csak nekik nem volt videómegosztójuk.

Az erőszak eszköz, ami az ISIS számára két fontos előnnyel jár: segít rekrutálni a legsötétebb pszichopata bandát a világ minden tájáról, illetve félelemben tartani mindenki mást.

Ettől aztán a szervezet sokkal nagyobbnak és veszélyesebbnek látszik annál, amilyen valójában. Ezért is vannak nindzsának öltözve. Mikulás ruhában kevésbé lenne hátborzongató, bár a szakállnak ott legalább lenne hely.

5. Ki az ISIS fő ellensége?

Meglepő módon nem az USA, nem Európa és még csak nem is az oroszok. Az Iszlám Állam jelenleg minden erejét a közvetlen, közel-keleti terjeszkedésbe fekteti. És ez a logikus, ha arra gondolunk, hogy kalifátust akar, méghozzá azonnal.

A fő ellensége a kisebbségi, de szintén muzulmán vallású siíta társadalom. Egy ősi muszlim vallási ellentétet használnak arra, hogy a helyi szunnita muzulmánokat (demográfiai értelemben ez a többség) maguk mellé állítsák.

Az ISIS számára Amerika és a NATO közvetlen kihívása még nem lenne logikus, mert péppé vernék őket, mielőtt kellőképp megerősödnek.

Az Iszlám Állam messziről őrültnek tűnik, de bolond lenne tényleg úgy is viselkedni.

6. Mi az Iszlám Állam célja?

A „hithű” muzulmánok egyesítése a kalifátus uralma alatt egy birodalomban.

Ezt úgy érdemes elképzelni, ahogy Hitler szeretett volna árja birodalmat teremteni Európában. Minden eszköz megengedett azokkal szemben, akik nem „hithűek”, vagy „hitetlenek”.

Európa elfoglalása nem szerepel a rövid távú tervekben. Később azonban igen.

Az ISIS stratégiai eszközökkel megtervezett, tudatos katonai terjeszkedést folytat, nem zavaros őrültek gerilla akcióira alapoz.

7. Miért tud az ISIS látványos sikereket elérni?

Két okból. Az egyik a pszichológiai hadviselés sátáni szintre emelése. A másik pedig, hogy nem ütköznek valódi katonai akadályba, hiszen olyan területeken nyomulnak előre, ahol amúgy is káosz és anarchia uralkodik.

A hagyományos, gépesített hadseregekkel szemben nagy eséllyel vereséget szenvednének. Ilyen kihívójuk azonban nincs és lehet, hogy az elkövetkező években nem is lesz (leszámítva az elszórt légitámadásokat).

8. Ki pénzeli az Iszlám Államot?

Ez az egyik legérdekesebb kérdés. A Rand Corporation (rand.org) oldalán megjelent részletes elemzés tanúsága szerint, a közhiedelmekkel ellentétben az ISIS bevételeinek csak 5-6 százaléka származik „adományokból” – azaz pl. arab milliárdosok, vagy Európában élő szimpatizánsok juttatásaiból, amit az al-Káida esetében megszoktunk.

Akkor miből élnek? A válasz: bűnözésből.

A legmegdöbbentőbb (és ez adja az ISIS történelmi egyediségét is), hogy a bevételek háromnegyede primer bűnözés és maffiaszerű üzem eredménye. Azaz lopás, rablás a helyi „befogadó” közösség körében, védelmi pénzek, olaj értékesítése a fekete piacon, prostitúció stb. Minden ami mobilizálható. Olyan mintha a „Texasi láncfűrészes mészárlást” gyúrnánk egybe a romantikus nindzsa filmekkel, majd az egészet a Keresztapával.

Az Iszlám Állam annyiban valóban „államnak” tekinthető, hogy van szervezete: saját rendfenntartása, hadserege, törvénykezése, finanszírozása és médiája.

Eddig oké. De a magja akkor is csak egy dzsihádista hadsereg élősködése az elfoglalt területek „hithű” lakosságán. Ez addig működik, amíg az expanzió folyamatos, amíg van hová előre nyomulni. Van mit lelegelni.

Ahogy a cápa sem állhat meg egy pillanatra sem. Vagy ahogy a filmbeli nindzsa sem alszik el soha. Az Iszlám Állam sem pihenhet, mert ha megáll a terjeszkedés a mutatvány leleplezi önmagát.

+1 Mit várhatunk az Iszlám Államtól a közeljövőben?

Az ISIS sokkal inkább lokális jelenség, mint az al-Káida. Így nem arra van szüksége, hogy hirtelen magára rántsa az USA és a NATO teljes arzenálját, olyan nagy volumenű terrorcselekményekkel, mint a szeptember 11-iki volt. Most biztosan nem küldenek hadüzenetet az USA-nak.

Rövid távon nem abban érdekeltek, hogy öngyilkos merénylők tömegét szórják szét a világban, hanem hogy minél többen jöjjenek hozzájuk, hogy ott helyben kisegítsék.

Ez utóbbiról szól a mediatizált erőszak kitartó alkalmazása. Gyertek ide, itt Ti is kipróbálhatjátok! Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs mitől félni. Az ISIS ugyanolyan világbirodalmat deklarált, mint Hitler. Ha előrelátóak lennénk itt nyugaton, időben megállítanánk, de a menekültekkel sem tudunk megküzdeni.

És ez egy világos üzenet az ördög serege és vezérük al-Baghdadi számára, aki szerint kétféle ország van: az erős és a gyenge. Európa pedig határozottan ez utóbbinak látszik.

Szóval: közeleg a tél.

(Források: BBC, www.rand.org)

Soros színt vallott: támogatja és ösztönzi a korlátlan bevándorlást

Lehet kapcsolódásokat találni Soros György alapítványa és a migránsokat útikönyvvel segítő szervezet között, de az igazi rokonság eszmei: a mozgalmár-aktivista világ rávetette magát a bevándorlás támogatására. Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök is előállt egy hatpontos tervvel a válság megoldására. Csakhogy terve, amely a menedékkérők és migránsok emberi jogait alárendeli a határok biztonságának, az Európai Unió megosztásával és tönkretételével fenyeget, mert megtagadja azokat az alapelveket, amelyekre az unió épül, és megsérti a törvényeket, amelyek szerint kormányozni kellene” − írta a Project Syndicate globális véleményfórumon megjelent cikkében Soros György.

Az amerikai–magyar milliárdos, aki alapítványával a „nyílt társadalom” eszméjének legbőkezűbb támogatója, szándékosan gyűjtötte össze ugyancsak hat pontba elképzeléseit, hogy alternatívát kínáljon Orbán koncepciójával szemben. Míg a magyar kormányfő célja a vándorlás megállítása, Soros koncepciója az emberi jogokra összpontosít, s a migráció támogatása következik belőle. Soros leszögezi, hogy az uniónak évente be kell fogadnia egymillió menekültet, minden más már csak arra vonatkozik, hogyan lehet ezt finanszírozni, levezényelni.

Vagyis a világ egyik legbefolyásosabb embere, aki számtalan civilszervezet és médium működését finanszírozza Magyarországon is, meghirdette a határok lebontásának, a migránsok szinte korlátlan befogadásának programját.

Soros György évi egymillió menekültje alapjaiban változtatná meg Európa összetételét – és a nyílt pástra szállás után fel lehet tenni a kérdést, hogyan segítik ennek a tervnek a megvalósulását a milliárdoshoz köthető civilszervezetek. Válaszok az október 8-i Heti Válaszban. Lapunk elektronikus formában a Digitalstandon is megvásárolható.

Megütik, lekurvázzák – Kiakadt egy német rendőrnő a bevándorlókra

Fenyegetik, megütik, lekurvázzák szolgálat közben és nem tisztelik benne sem a rendőrt, sem a nőt a bevándorló muszlimok – a görög származású német rendőrnő, Tania Kambouri most könyvet írt megpróbáltatásairól. Szerinte a helyzet egyre rosszabb lesz, a multikulti nem működik, egyre kevésbé tisztelik a német alapértékeket – és nem a jobboldali populizmus, hanem egészséges emberismeret mondatja vele mindezt.

„Szeretem a hivatásomat, de egyre nehezebb lesz”

A német Die Welt mutatja be portréjában Tania Kambouri német rendőrnőt, aki ezen a héten megjelent könyvében (Deutschland im Blaulicht – Notruf einer Polizistin –vagyis Németország kék fényben – egy rendőrnő segélykiáltása) írta meg, mivel kell szembenéznie rendőrnőként a német városok keményebb negyedeiben – ott, ahol főleg bevándorló gyökerű és muszlim közösségek élnek.

A 32 éves, görög származású Kambouri 12 éve áll a német rendőrség szolgálatában, Bochum városában. Mint elmondja, a családja magáévá tette a német értékeket és szabályokat. „Ez az álomfoglalkozásom: embereknek segíteni, akcióban lenni, sok időt tölteni a szabadban. Nagyon szívesen beszélgetek emberekkel” – mondja a rendőrnő, majd hozzáteszi: „Szeretem a hivatásomat, de egyre nehezebb lesz. Ismerek idősebb kollégákat, akik időközben megkeseredtek. Nem akarom, hogy velem is ez történjen majd”.

Kambouri beszámol arról, hogy hiába lép fel rendőrnőként, egyre többször megütik őt. Csoda, hogy eddig nem tört össze az arca, és szembevérzéssel és kék foltokkal megúszta. Ugyan őrizni próbálja a nyugalmát és a hidegvérét, de idő kell neki ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket feldolgozza magában.

„Ez nem rasszista előítélet, hanem egyszerűen tény”

A rendőrnő úgy látja, egyre inkább több a rendőrök elleni erőszak és egyre kevésbé tisztelik is őket. Most megjelenő könyvében 220 oldalon keresztül számol be tapasztalatairól és a kialakult helyzet okairól. Szerinte amik évekkel ezelőtt csak egyedi esetek voltak, azok ma már mindennaposakká váltak, és amíg korábban felháborodtak rajta, most már csak tudomásul veszik őket.

Kambouri elmondja azt is: muszlim migránsok támadják így az államhatalmat. „Ez nem származás vagy vallás miatti, rasszista előítélet, hanem egyszerűen tény, hogy egyes társadalmi csoportokra feltűnően jellemzőek bizonyos magatartásminták és bűncselekmények.” A rendőrnő szerint általános a tisztelet hiánya, a német alaptörvény és az emberi jogok semmibe vétele, miközben belterjes párhuzamos társadalmi struktúrák alakulnak ki, az integrációs szándék pedig eltűnik. Kambouri szerint ezt nem csak ő mondja, a kollégái is meg tudják erősíteni azt. A mindennapok során a kora reggeli szolgálat a legkönnyebb, mivel a problémás elemek sokáig alszanak. A késő esti és különösen a hétvégi éjszakai szolgálat a legnehezebb, akkor történik a legtöbb konfliktus.

A rendőrnő már évek óta panaszkodik belső fórumokon az egyre romló helyzet miatt, sokan ki is fejezték egyetértésüket és együttérzésüket, de sokáig nem akart a nyilvánosság elé állni. Most viszont vállalja a mondandóját. „Máig nem változott semmi. Nulla” – mondja Kambouri. Könyvében a politikai elit mellett támadja „a kritikátlan multikulti társadalmi romantikájában hívőket” is, akik szerinte „egyből iszlamofóbiát és idegengyűlöletet kiáltanak”.

„Nem tanulták meg, hogy a nőket és az államhatalmat tisztelni kell”

A rendőrnő szerint a multikulturalizmus sok veszéllyel jár: egyes kulturális és vallási hagyományok nem egyeztethetőek össze egymással. Szerinte ennek belátása nem jobboldali populizmus, hanem egészséges emberismeret kérdése. Egy bochumi késelési esetnél több tucat fős libanoni társaság akadályozta a munkájukat, lökdösték a rendőröket. Kambouri szerint a fiatal muszlim férfiakkal van a legtöbb gond, törökökkel, kurdokkal, libanoniakkal, tunéziaiakkal, akik feltűnően nem akarnak Németországba integrálódni. Különösen a rendőrnőket nem fogadják el, Kambourit is lekurvázták már.

Tania Kambourinak a jelenlegi migrációs hullámról is megvan a véleménye. „Egyre több migráns jön Németországba, és sokuk nem tanulta meg, hogy a nőket és az államhatalmat tisztelni kell. Párhuzamos társadalmakban élnek, ahol más szabályok érvényesülnek. Voltunk már bevetésen menedékszállásokon is, ahol észre lehet venni, hogy a tisztelet teljesen hiányzik. A legjobb fegyverünk a szó. De talán gyengeségnek találják ezt, mert a származási országukban keveset diskurálnak, inkább az erőszakhoz nyúlnak” – mondja a rendőrnő. Kambouri súlyosabb büntetéseket szabna ki azokra, akik ellenszegülnek a rendőröknek, és a gyorsabb bírósági ítélkezést is szorgalmazza. „Ha a tettesek nem szembesülnek a szankciókkal, tovább folytatják”.



Die Welt Der Aufschrei einer jungen Polizistin

Rólunk írták-Jelenleg csak egy ember mondja ki, pontosan mit akar

Orbán Viktor arra használta ki a menekültválságot, hogy az Európa tekintélyelvű jobboldali erőinek vezéralakjává váljon. Sajnos jól csinálj – írja cikkében Sibylle Hamann.
Angolul azt mondjuk, „Leader”, a menedzserképző szemináriumon pedig „Leadershipnek” hívjuk. Németül fojtott hangon inkább „Führert” mondunk. Akkor inkább nevezzük csak egyszerűen „vezető személyiségnek”, és állapítsuk meg józanul, hogy hosszú idő óta ismét akad Európában egy ilyen. Egy ideológus, történelmi küldetéssel. Valaki, aki messzebbre lát a pillanatnál, túl a napi politikán, nagyobb célt követ, valaki, aki taktikusan megfontolja, milyen gombokat kell megnyomnia ma és holnap ahhoz, hogy holnapután elérjen ehhez a célhoz.
Haladó, liberális embernek ezen a ponton ki kell mondania: ez a vezér sajnos nem közülünk való. Nem a polgári szabadságjogok és az emberi jogok elkötelezett harcosa, hanem a másik oldalon áll. Célja egy népies-keresztény elvek talaján nyugvó autoriter módon irányított közösség. Ezt a vezért Orbán Viktornak hívják, ő Magyarország kormányának vezetője.
Orbán stratégiailag ravasz, retorikailag jó, cselekvésben rendíthetetlen, tartalmilag következetes. Valamint túllát Magyarország határain. Ez különbözteti meg őt sokaktól, akik jelen pillanatban az észt osztják Európában. Más politikusoknak, , akik jelenleg a kontinens különböző sarkaiban a nacionalista és populista farvízben úszkálnak, ez nagy megkönnyebbülés. Ideológiailag még kevesebb erőfeszítést kell tenniük, mint eddig. Csupán hátra kell dőlniük, és szítaniuk a mindenkori helyen az aktuális ellenérzést, és hagyatkozhatnak arra, hogy mindez (félelem a jövőtől, vallás, bevándorlás, gazdasági válság) valamilyen módon minden mással összefügg. Pontosan hogyan is? Azt Orbán Viktor tudja. Ő helyettük is gondolkodik.
Egy neves elméleti fórum, az Európai Stabilitási Kezdeményezések (ESI), amely már évek óta azzal foglalkozik, hogy gyorsan felismerje és pontosan értelmezze a kor jelzéseit, a minap megjelentetett egy összeállítást („The Most Dangerous Man in the EU Today“/ A legveszélyesebb ember a mai Európai Unióban címmel), amely összefoglalja Orbán felemelkedését. Manapság csaknem megfeledkezünk arról, hogy a fordulatot követően Orbán még liberálisnak indult, sőt a Liberális Internacionálé alelnöke volt. 2014 nyarán mégis ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy „Magyarországon nincs helye a liberalizmusnak” – ekkorra már régen hozzáfogott ahhoz, hogy az országot lépésről lépésre saját elképzelése szerint alakítsa át.
Normális körülmények között, Magyarországon kívül ez jóformán senkit sem érdekelhetett volna. Gazdaságilag Magyarország nem játszik jelentős szerepet, kulturálisan pedig inkább magába fordult. Csak a menekültválság tolta az események középpontjába Magyarországot, taktikailag és ideológiailag is. Taktikailag Orbán arra használta a menekülteket, hogy az EU-s intézményeket és a nyugat-európai kormányokat teljes ellentmondásosságukban mutassa be. Ideológiailag pedig ez az egész gittként, egyesítő ellenségképként szolgált a számára. Orbán a célt szentesítő eszközként használta a menekülteket, és ezt gyakran kifejezésre is jutatta: „ez egy lehetőség arra, hogy a nemzeti-keresztény ideológia és gondolkodásmód visszaszerezze a hegemóniát – és nem csak Magyarországon, hanem egész Európában is”.
A kulisszákat e keresztes hadjárathoz már megalkotta. Kívülről azt hallja az ember, mennydörgésszerűen, hogy erre tart a „barbárok inváziója”, és vele együtt az „iszlamizálódás” is. Orbán azt reméli, hogy a félelem mindettől egymás után félredobatja az európai alapelveket – elsőként a nyitott határokat, azután a társadalmi toleranciát és a véleménynyilvánítás szabadságát, majd az emberi jogokat is. Azt állítja, hogy túlélési harcot folytatunk, amelyben csak az marad életben, aki felvértezi magát. Köznapi patriotizmussal (elmegyünk az üzletekbe és magyar árucikkeket vásárolunk), szilárd kereszténységgel, erős biztonsági erőkkel, külföldtől való elzárkózással és belföldön pedig a polgári szabadságjogok korlátozásával.
Orbán nagy tétért játszik! Miként az ESI megfogalmazta: „Európában véget akar vetni a liberális korszaknak”. Szélárnyékában már most is sokan vannak úton, akik szívesen segítenének ebben neki.