Nincs mit szépíteni a helyzeten, úgyhogy a legjobb, ha köntörfalazás nélkül kimondjuk: az Egyesült Államok lecsúszott az első helyről. Hivatalosan is. Kína gazdasága a legnagyobb a világon.
Ulysses S. Grant elnöksége óta első alkalommal fordult elő, hogy az Egyesült Államok nem a világ vezető gazdasági hatalma. A váltás szép csendesen történt, a legtöbben észre sem vették.
A Nemzetközi Valutaalap nyilvánosságra hozta a világ gazdaságára vonatkozó legfrissebb adatokat, amelyből kiderült, hogy az idei évre vonatkozó gazdasági termelés „valós” áruk és szolgáltatások tekintetében 17 600 milliárd dollár lesz Kína, míg 17 400 milliárd dollár az Egyesült Államok esetében.
Csupán 14 évet haladva visszafelé az időben az Egyesült Államok termelése még a kínai háromszorosa volt.
Más összehasonlításban, Kína jelenleg a globális gazdaság 16,5 százalékát adja a valós vásárlóerő tekintetében, míg az Egyesült Államok esetében ez 16,3 százalék.
A mostani gazdasági földrengés csupán egy évvel követte azt a pillanatot, amikor Kína első ízben előzte meg az Egyesült Államokat a globális kereskedelemben.
Kína nem olyan régen változtatott a nemzeti össztermék kiszámításához alkalmazott képleten, hogy az összhangban legyen a nemzetközi gyakorlattal, és a változtatás olyan tevékenységekre is rávilágított, amiket korábban nem számítottak be.
A történelem során a politikai és katonai hatalom mindig a gazdasági hatalom függvénye volt. Nagy-Britannia először a világ műhelyévé vált, mielőtt a tengerek királynője lett. Ehhez hasonlóan, hatalma is a gazdasági hanyatlást követően kezdett gyengülni. Hasonló történetet látunk Franciaország és Spanyolország esetében is.
Természetesen holnap vagy a jövő héten ez önmagában semmit sem változtat meg, hosszú távon azonban mindent. Legalább 1945 óta egy olyan világban élünk, amit az Egyesült Államok dominál, és sok tekintetben ez már a XIX. század óta így van. Emellett 200 éve, a Waterloo-i csata óta, egy olyan világban élünk, amit két viszonylag demokratikus ország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ural és amelyek, nyilvánvaló hibáik ellenére, nagyon sokáig az alkotmányos jogok védelmezői voltak.
Ulysses S. Grant elnöksége óta első alkalommal fordult elő, hogy az Egyesült Államok nem a világ vezető gazdasági hatalma. A váltás szép csendesen történt, a legtöbben észre sem vették.
A Nemzetközi Valutaalap nyilvánosságra hozta a világ gazdaságára vonatkozó legfrissebb adatokat, amelyből kiderült, hogy az idei évre vonatkozó gazdasági termelés „valós” áruk és szolgáltatások tekintetében 17 600 milliárd dollár lesz Kína, míg 17 400 milliárd dollár az Egyesült Államok esetében.
Csupán 14 évet haladva visszafelé az időben az Egyesült Államok termelése még a kínai háromszorosa volt.
Más összehasonlításban, Kína jelenleg a globális gazdaság 16,5 százalékát adja a valós vásárlóerő tekintetében, míg az Egyesült Államok esetében ez 16,3 százalék.
A mostani gazdasági földrengés csupán egy évvel követte azt a pillanatot, amikor Kína első ízben előzte meg az Egyesült Államokat a globális kereskedelemben.
Kína nem olyan régen változtatott a nemzeti össztermék kiszámításához alkalmazott képleten, hogy az összhangban legyen a nemzetközi gyakorlattal, és a változtatás olyan tevékenységekre is rávilágított, amiket korábban nem számítottak be.
Tévedés ne essék: egy nagy erejű geopolitikai földrengésről van szó.
A történelem során a politikai és katonai hatalom mindig a gazdasági hatalom függvénye volt. Nagy-Britannia először a világ műhelyévé vált, mielőtt a tengerek királynője lett. Ehhez hasonlóan, hatalma is a gazdasági hanyatlást követően kezdett gyengülni. Hasonló történetet látunk Franciaország és Spanyolország esetében is.
Természetesen holnap vagy a jövő héten ez önmagában semmit sem változtat meg, hosszú távon azonban mindent. Legalább 1945 óta egy olyan világban élünk, amit az Egyesült Államok dominál, és sok tekintetben ez már a XIX. század óta így van. Emellett 200 éve, a Waterloo-i csata óta, egy olyan világban élünk, amit két viszonylag demokratikus ország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ural és amelyek, nyilvánvaló hibáik ellenére, nagyon sokáig az alkotmányos jogok védelmezői voltak.
Forrás: marketwatch.com, idokjelei.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése