A Charlie Hebdo elleni támadás idején egy fontos projekt befejezésén dolgoztam és mivel igen sok cikk jelent már meg az oldalon arról, hogy miként használja az elit a különböző katasztrófákat és terrorista eseményeket a világkormány előkészítésére, legyenek azok megrendezettek vagy sem, valamint, hogy ezek megjelenése egyre gyakoribb lesz és nemcsak az Egyesült Államokat, de Európát és érinteni fogják, eltökéltem, hogy figyelmemet a projekt befejezésére összpontosítom.
Bizonyára sokan olvasták vagy hallották a hírekben, hogy még a szaúdi király is az európai célpontok ellen tervezett támadásokra figyelmeztetett, az ISIS pedig kifejezetten francia és amerikai állampolgárok elleni merényletekkel fenyegetett.
Sajnos ezek alapján a párizsi támadás nem mondható meglepőnek és az sem kétséges, hogy nem ez volt utolsó ilyen eset. A fővonalas hírekben az eset kapcsán kialakuló „megoldásokat” és a február 18-ra összehívott globális biztonsági csúcsról szóló híreket olvasva azonban ideje volt tollat ragadni és rámutatni a geopolitikát átható elmebajra.
A politikai elit által használt nyelvezetet figyelembe véve a globális biztonsági csúcs mögött sokkal több rejlik az iszlám terrorizmus elleni harcnál. Félretéve a tényt, hogy az Iszlám Államot az amerikai kormány hozta létre Szíria destabilizálására, valamint, hogy Szaúdi-Arábia nyíltan pénzel bizonyos, az Iszlám Államhoz köthető szír terrorista frakciókat, rá kell jönnünk, hogy eredetétől függetlenül, a terrorszervezet puszta létezése is ürügyként szolgál a polgári szabadságjogok felszámolására és a szükségállapothoz hasonló helyzet megteremtésére az óceán mindkét partján.
A Reuters tudósítását olvasva az embernek nem szükséges túlságosan megerőltetnie magát, hogy a sorok között megtalálja az üzenetet.
Először is a csúcs nem feltétlenül az „iszlám terrorizmusra” összpontosít. Magát a kifejezést alig említik. A politikai szószólók nyelvezetet váltottak és inkább a „szélsőségességre” fektetik a hangsúlyt, amely jóval kiterjedtebb következményekkel jár majd. Bár a hatalom a „terrorista” címkét is igen szabadon függeszti fel ellenségeire, a „szélsőséges” kifejezés sokkal szélesebb fedezéket biztosít a kormányok számára a politikai ellenfelekkel szemben. Terroristának általában azt nevezik, aki félelmet próbál teremteni a lakosság körében egy viszonylag nagyobb kaliberű támadás kezdeményezésével vagy legalábbis annak kitervelésével. A „szélsőséges” címkét ugyanakkor szinte bárkire ráragaszthatják, aki az aktuális hatalommal ellentétes véleményen áll vagy olyan kezdeményezéseket támogat, ami ellentétben áll a fővonalas gondolkozással. Az amerikai főügyész se a „terrorizmus” se a „dzsihádista” szavakat nem használta a csúcs bejelentésekor:
A „hivatalos” szóhasználatban az „erőszak” egyaránt jelenthet elképzeléseket és tetteket. A lényeg, hogy a megfogalmazásban történt változás nem véletlen, célja pedig, hogy a lakosság minél több célcsoportot tekintsen ellenségének és ne csupán a radikális iszlámra összpontosítson. A terrorizmus remek ürügyet szolgáltat a hatalom számára, hogy bárki és mindenki ellen hadat üzenhessen. Ne feledjük, a fővonalas média, a nemzetbiztonság és számos rendőrállami intézmény az alkotmányvédőket is előszeretettel nevezi „szélsőségesnek”. Vajon elképzelhetetlen, hogy hamarosan a szabadságban hívőket is bűnrészességgel vádolják?
A hurok pedig szorul. Az EU egy Utas-nyilvántartási adatállomány létrehozását tárgyalja, ami nem egyéb, mint egy központi adatbázis, amiben minden uniós állampolgár benne van. Azt gondolod, hogy a repüléstilalmi listák aggasztóak? Mit szólnál, ha a tilalom az internetes hozzászólásaid, Facebook üzeneteid vagy blog bejegyzéseid alapján kerülne meghatározásra, mégpedig társadalmilag teljesen elfogadott intézkedésként? Mit szólnál, ha minden úti célod rögzítésre kerülne, majd a rendelkezésre álló adatok alapján egy dohos szobában ülő bürokrata (vagy esetleg egy algoritmus) döntené el, hogy gyanús vagy-e vagy sem? A jelek szerint a francia illetékeseknek tetszik az elképzelés és látva a vezetők által hangoztatott „politikai egységet”, tartani lehet attól, hogy a biztonsági csúcson elfogadásra kerülő intézkedéseket sok más ország is importálni fogja.
A Reuters cikkéből:
Sajnos az utazás miatt kell legkevésbé aggódnunk. Az elit elsődleges célja jelenleg a szólás szabadsága (amit a francia támadás révén a szólás szabadságára hivatkozva is korlátoznak) és félreérthetetlenül kijelentették, hogy az Internetet tekintik az egyik elsőszámú veszélyforrásnak, az egyik legősibb taktikával racionalizálva a diktatúrát: Szabadság vagy biztonság? Válasszatok!
A francia vezetés szerint bár a szólás szabadsága fontos, szükségszerű bizonyos „kivételeket” tenni a szélsőséges nézetek korlátozására:
Cazeneuve szerint szükséges, hogy az Internet továbbra is a szólásszabadság platformja maradhasson,Európának azonban fel kell vennie a harcot a webes visszaélésekkel, hogy azt ne használhassák a gyűlöletbeszéd vagy antiszemita üzenetek terjesztésére, illetve sebezhető fiatalok erőszakos tettekre történő toborzására.
„Szorosabb együttműködésre van szükség az internetes cégek között, hogy megkönnyítsük az ilyen események jelentését és minden olyan tartalom eltávolítását, ami védi vagy támogatja az erőszakot és a gyűlöletet,” mondta.
Ki dönti el, hogy mi számít „a terrorizmus védelmének”? Ki az a jóságos és bölcs uralkodó, aki eldönti, hogy mit mondhatunk ki és mit nem? Vajon ez a vezér igazságos lesz vagy inkább a hatalom iránt kritikus weboldalak támadására használja majd a cenzúrát? Milyen következményekkel járna egy ilyen jogi precedens?
Vajon mennyi idő alatt jutnánk el addig, hogy az olyan weboldalak, mint amit éppen olvasol, felkerüljenek a „szélsőségesek” listájára? Mennyi idő alatt válna a szabadság védelme gyűlöletbeszéddé?
Látva, hogy néhány nappal a szólás szabadsága mellett szervezett felvonulás után 54 embert tartóztattak le a Charlie Hebdo elleni merénylet szempontjából „sértő megnyilvánulás” miatt, valószínűleg nem sokáig.
A Fehérház már most is arra figyelmeztet, hogy a terroristák alvó sejteket aktiváltak az Egyesült Államokban:
Úgy érti, hogy a legújabb események és az általuk generált, mára állandósultnak tűnő félelem eredményeként nincs szükség megindokolni a megfigyelés szükségességét.
Természetesen az is csupán idő kérdése, hogy a válaszlépések között mikor jelenik meg a katonaság bevetése, ahogyan az Franciaországban már megtörtént. Egyetlen erőszakos támadás 10 000 francia katona és 5000 különlegesen felfegyverzett rendőr bevetését eredményezte francia földön.
Néhány napja sok millió francia menetelt szolidaritásból, de milyen megoldás mellett? Még többet akarnak abból a kormányból, amelyik a problémát előidézte? Még több központosított hatalmat akarnak? A biztonsági erők globalizációját? Most, hogy megásták a sírjukat, valószínűleg bele is kell feküdniük…
Bizonyára sokan olvasták vagy hallották a hírekben, hogy még a szaúdi király is az európai célpontok ellen tervezett támadásokra figyelmeztetett, az ISIS pedig kifejezetten francia és amerikai állampolgárok elleni merényletekkel fenyegetett.
Sajnos ezek alapján a párizsi támadás nem mondható meglepőnek és az sem kétséges, hogy nem ez volt utolsó ilyen eset. A fővonalas hírekben az eset kapcsán kialakuló „megoldásokat” és a február 18-ra összehívott globális biztonsági csúcsról szóló híreket olvasva azonban ideje volt tollat ragadni és rámutatni a geopolitikát átható elmebajra.
A politikai elit által használt nyelvezetet figyelembe véve a globális biztonsági csúcs mögött sokkal több rejlik az iszlám terrorizmus elleni harcnál. Félretéve a tényt, hogy az Iszlám Államot az amerikai kormány hozta létre Szíria destabilizálására, valamint, hogy Szaúdi-Arábia nyíltan pénzel bizonyos, az Iszlám Államhoz köthető szír terrorista frakciókat, rá kell jönnünk, hogy eredetétől függetlenül, a terrorszervezet puszta létezése is ürügyként szolgál a polgári szabadságjogok felszámolására és a szükségállapothoz hasonló helyzet megteremtésére az óceán mindkét partján.
A Reuters tudósítását olvasva az embernek nem szükséges túlságosan megerőltetnie magát, hogy a sorok között megtalálja az üzenetet.
Először is a csúcs nem feltétlenül az „iszlám terrorizmusra” összpontosít. Magát a kifejezést alig említik. A politikai szószólók nyelvezetet váltottak és inkább a „szélsőségességre” fektetik a hangsúlyt, amely jóval kiterjedtebb következményekkel jár majd. Bár a hatalom a „terrorista” címkét is igen szabadon függeszti fel ellenségeire, a „szélsőséges” kifejezés sokkal szélesebb fedezéket biztosít a kormányok számára a politikai ellenfelekkel szemben. Terroristának általában azt nevezik, aki félelmet próbál teremteni a lakosság körében egy viszonylag nagyobb kaliberű támadás kezdeményezésével vagy legalábbis annak kitervelésével. A „szélsőséges” címkét ugyanakkor szinte bárkire ráragaszthatják, aki az aktuális hatalommal ellentétes véleményen áll vagy olyan kezdeményezéseket támogat, ami ellentétben áll a fővonalas gondolkozással. Az amerikai főügyész se a „terrorizmus” se a „dzsihádista” szavakat nem használta a csúcs bejelentésekor:
„Valamennyi szövetségesünket szeretnénk összehívni, hogy megbeszéljük, miként ellensúlyozhatjuk a világban jelenlévő erőszakos szélsőségességet…”
A „hivatalos” szóhasználatban az „erőszak” egyaránt jelenthet elképzeléseket és tetteket. A lényeg, hogy a megfogalmazásban történt változás nem véletlen, célja pedig, hogy a lakosság minél több célcsoportot tekintsen ellenségének és ne csupán a radikális iszlámra összpontosítson. A terrorizmus remek ürügyet szolgáltat a hatalom számára, hogy bárki és mindenki ellen hadat üzenhessen. Ne feledjük, a fővonalas média, a nemzetbiztonság és számos rendőrállami intézmény az alkotmányvédőket is előszeretettel nevezi „szélsőségesnek”. Vajon elképzelhetetlen, hogy hamarosan a szabadságban hívőket is bűnrészességgel vádolják?
A hurok pedig szorul. Az EU egy Utas-nyilvántartási adatállomány létrehozását tárgyalja, ami nem egyéb, mint egy központi adatbázis, amiben minden uniós állampolgár benne van. Azt gondolod, hogy a repüléstilalmi listák aggasztóak? Mit szólnál, ha a tilalom az internetes hozzászólásaid, Facebook üzeneteid vagy blog bejegyzéseid alapján kerülne meghatározásra, mégpedig társadalmilag teljesen elfogadott intézkedésként? Mit szólnál, ha minden úti célod rögzítésre kerülne, majd a rendelkezésre álló adatok alapján egy dohos szobában ülő bürokrata (vagy esetleg egy algoritmus) döntené el, hogy gyanús vagy-e vagy sem? A jelek szerint a francia illetékeseknek tetszik az elképzelés és látva a vezetők által hangoztatott „politikai egységet”, tartani lehet attól, hogy a biztonsági csúcson elfogadásra kerülő intézkedéseket sok más ország is importálni fogja.
A Reuters cikkéből:
Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter az európai belügyminiszterek találkozóját követően elmondta, hogy a dzsihádista támadások meghiúsítása érdekében szükséges az együttműködés erősítése.
„Valamennyien egyetértünk, hogy bizonyos utazókra, objektív kritériumok alapján és az alapvető szabadságjogok figyelembevételével, de szigorúbb ellenőrzést kell bevezetnünk, persze anélkül, hogy ezzel fennakadást okoznánk a határokon átívelő mozgásban,” mondta.
Elmondta, hogy Európában sürgősen életbe kell léptetni az Utas-nyilvántartási adatállományt (PNR), ami lehetővé tenné az utazókkal kapcsolatos adatok gyors megosztását a tagállamok között.
„Meg vagyunk győződve arról, hogy erre az eszközre szükségünk van annak érdekében, hogy nyomon követhessük azokat, akik terrorista irányító központok felé veszik az irányt, vagy onnan érkeznek,” mondta, hozzátéve, hogy az adatbázis a súlyos bűnözés elleni harcban is jól jöhet.
Sajnos az utazás miatt kell legkevésbé aggódnunk. Az elit elsődleges célja jelenleg a szólás szabadsága (amit a francia támadás révén a szólás szabadságára hivatkozva is korlátoznak) és félreérthetetlenül kijelentették, hogy az Internetet tekintik az egyik elsőszámú veszélyforrásnak, az egyik legősibb taktikával racionalizálva a diktatúrát: Szabadság vagy biztonság? Válasszatok!
A francia vezetés szerint bár a szólás szabadsága fontos, szükségszerű bizonyos „kivételeket” tenni a szélsőséges nézetek korlátozására:
Cazeneuve szerint szükséges, hogy az Internet továbbra is a szólásszabadság platformja maradhasson,Európának azonban fel kell vennie a harcot a webes visszaélésekkel, hogy azt ne használhassák a gyűlöletbeszéd vagy antiszemita üzenetek terjesztésére, illetve sebezhető fiatalok erőszakos tettekre történő toborzására.
„Szorosabb együttműködésre van szükség az internetes cégek között, hogy megkönnyítsük az ilyen események jelentését és minden olyan tartalom eltávolítását, ami védi vagy támogatja az erőszakot és a gyűlöletet,” mondta.
Ki dönti el, hogy mi számít „a terrorizmus védelmének”? Ki az a jóságos és bölcs uralkodó, aki eldönti, hogy mit mondhatunk ki és mit nem? Vajon ez a vezér igazságos lesz vagy inkább a hatalom iránt kritikus weboldalak támadására használja majd a cenzúrát? Milyen következményekkel járna egy ilyen jogi precedens?
Vajon mennyi idő alatt jutnánk el addig, hogy az olyan weboldalak, mint amit éppen olvasol, felkerüljenek a „szélsőségesek” listájára? Mennyi idő alatt válna a szabadság védelme gyűlöletbeszéddé?
Látva, hogy néhány nappal a szólás szabadsága mellett szervezett felvonulás után 54 embert tartóztattak le a Charlie Hebdo elleni merénylet szempontjából „sértő megnyilvánulás” miatt, valószínűleg nem sokáig.
A Fehérház már most is arra figyelmeztet, hogy a terroristák alvó sejteket aktiváltak az Egyesült Államokban:
„Azt gondolom, hogy ez éberségre ad okot, illetve arra, hogy biztosítsuk a nemzetvédelmi és titkosszolgálati szervek kellő finanszírozását és az együttműködést a többi titkosszolgálattal, legyen az brit, francia vagy német.
A franciák pedig jók ebben, ahogy a brittek és a németek is. Tehát aktívabbak lehetünk azokon a területeken, amelyek segítenek a terroristák megtalálásában és annak nyomon követésében, hogy kikkel kommunikálnak.” (forrás)
Úgy érti, hogy a legújabb események és az általuk generált, mára állandósultnak tűnő félelem eredményeként nincs szükség megindokolni a megfigyelés szükségességét.
Természetesen az is csupán idő kérdése, hogy a válaszlépések között mikor jelenik meg a katonaság bevetése, ahogyan az Franciaországban már megtörtént. Egyetlen erőszakos támadás 10 000 francia katona és 5000 különlegesen felfegyverzett rendőr bevetését eredményezte francia földön.
Néhány napja sok millió francia menetelt szolidaritásból, de milyen megoldás mellett? Még többet akarnak abból a kormányból, amelyik a problémát előidézte? Még több központosított hatalmat akarnak? A biztonsági erők globalizációját? Most, hogy megásták a sírjukat, valószínűleg bele is kell feküdniük…
Forrás: alt-market.com, idokjelei.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése