Kettős mérce: CIA kiszivárogtatások és elültetett, hamis hírek

A CIA irányítja a vállalati hírmédiát évtizedek óta.

Hétfőn a CIA egykori alkalmazottját, Jeffrey Sterlinget elítélték, amiért titkos információkat adott át a New York Times riporterének.

A kiszivárogtatás a CIA azon erőfeszítését érintette, hogy szabotáljanak egy iráni atomreaktort.

"A felfedések életeket tettek kockára," - mondta Eric Holder főügyész. "Valamint a közbizalom hallatlan megszegését is jelenti egy olyasvalakitől, aki megesküdött, hogy fenntartja azt."

Néhány hónappal ezelőtt került napvilágra Dr. Udo Ulfkotte, a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőjének nyilatkozata, aki elmondta, hogy a CIA rutinszerűen ültetett el történeteket az intézményi médiában, köztük olyan történeteket, melyek nem csak, hogy nem igazak, de több ezer ember halálát is eredményezték.

Ralph Lopez írja a Digital Journal-ban:

"Ulfkotte elmondta, hogy azt a parancsot kapta, hogy az újságnál, melynél dolgozik, ültessen el egy történetet, miszerint a líbiai elnök, Moammar Kadhafi mérges gáz gyárakat építtetett 2011-ben."

http://www.digitaljournal.com/news/world/editor-of-major-german-newspaper-says-he-planted-stories-for-cia/article/424470

A hamis vegyi fegyver történetek a Líbia elleni invázió előtt jelentek meg, amely végül 30.000 ember halálához vezetett.

Hasonló hamis történeteket használtak mint háborús propaganda az Irak elleni invázió felvezetéseként, melyet végül sommásan "hírszerzési kudarcként" magyaráztak.

Míg Holder és az amerikai igazságszolgáltatási rendszer állítása szerint Sterling kiszivárogtatása a médiának a "közbizalom hallatlan megsértése," ilyen kritika nem irányul a CIA felé, amely évtizedek óta irányítja a vállalati médiát.

Tény az, hogy a média CIA általi irányítására teljesen normális dologként tekintenek.

"Az Ügynökség szempontjából nincs semmi visszás az ilyen kapcsolatokban, és bármilyen erkölcsi kérdés megoldása az újságírói hivatás körébe tartozik, nem a hírszerző közösségébe," - írta Carl Bernstein neves újságíró az 1970-es évek végén az Church Bizottság kinyilatkoztatása után.

http://www.carlbernstein.com/magazine_cia_and_media.php

 A vállalati média CIA irányításának tényleges köre és súlyossága azonban soha nem lesz ismert, ahogy Bernstein írta:

A Szenátus Hírszerző Bizottságának 1976-os CIA vizsgálata során, amelynek elnöke Frank Church szenátor volt, az Ügynökség sajtóban való részvételének méretei nyilvánvalóvá váltak a testület több tagja, valamint a személyzetből több nyomozó számára. De a CIA vezető tisztviselői, köztük a volt igazgatók, William Colby és George Bush meggyőzte a bizottságot, hogy korlátozzák a vizsgálatot az ügyben, és szándékosan hamis színben tüntették fel a tényleges tevékenységük körét a zárójelentésben. A többkötetes jelentés tartalmaz kilenc oldalt, amiben az újságírók használatát szándékosan homályos és néha félrevezető módon vitatják meg. Említést sem tesz az újságírók tényleges számáról, akik titkos feladatok elvégzésére vállaltak kötelezettséget a CIA számára. Az újságok és a közvetítések szerepét sem írja le megfelelően az Ügynökséggel történt együttműködésben."

A "Mockingbird Művelet" egy teljes körben végrehajtott CIA program volt, hogy dezinformációt terjesszenek az egész amerikai médiában. William Colby CIA igazgató bevallotta a Church Bizottság előtt, hogy több mint 400 CIA ügynök volt aktív az amerikai médiában, hogy irányítsák, miről számolnak be az amerikai főáramú televíziók, újságok és magazinok.

forrás: infowars.com, ujvilagtudat.blogspot.hu

VILÁGKORMÁNY

,837

Soros szerint az Európai Unió a Globális Kormányzás elbukott kísérlete

Forrás: Activist Post

Vajon a nyugati elit kezdeményezésére létrejött Európai Unió szétesőben van? A szűnni nem akaró gazdasági problémák hatására egyre nagyobb a közellenállás a kontinensen, az Ukrajna elleni puccs és annak következményeként Oroszország ellen indított és igen népszerűtlen gazdasági háborút követően pedig az EU tartóoszlopai is megrendülni látszanak.

A France 24-nek adott interjúban Soros György arról beszélt, hogy az Európai Unió nem váltotta be az elit által hozzá fűzött reményeket és Európában sokan „Oroszországra tekintenek követendő példaként”.

Fel kell ismernünk, hogy maga az Unió, ami a globális kormányzás nemes, jó szándékkal indított kísérlete, elbukott és nem volt képes megvalósítani azt, amit ígért. A csalódás olyan mértékű, hogy még Oroszország is képes alternatívát kínálni.

Soros szerint „Oroszország egy maffiaállam” és a tény, hogy „számos európai ország követendő példának tartja a Putyin féle vezetést, kifejezetten veszélyes”.

Soros ezt követően kifejtette, hogy Európában sokan tartják „vonzónak az Oroszországgal való szoros együttműködést”, köztük például Nigel Farage, a brit UKIP párt vezetője, a francia Marine Le Pen, és „sokan Németországban”.

A teljes interjú angol nyelven

Európa évek óta válságban van, és az Oroszországgal kirobbant legújabb vita meghatározó tényező lehet az EUjövőjében. A New York Review-ban nemrég megjelent interjúban Soros megjegyzi, hogy a 2008-as pénzügyi válság és a hírhedt trojka által azt követően bevezetett megszorítások óta egyre erősödik a népellenállás és az Unióellenes pártok támogatottsága:

Az Európai Unió, de különösen az eurózóna, elvesztette a fonalat a 2008-as válság után. Az Európára jellemző fiskális politika felerősítette a közellenállást. Az Európa ellenes pártok 30 százalékkal több széket szereztek az Európai Parlamentben, de egészen mostanáig nem volt realisztikus alternatívájuk az EU-val szemben. Most azonban Oroszország olyan alternatív megoldást kínál, ami alapvető változásokat és kihívást jelent azon elvek számára, amelyekre az Európai Uniót alapozták… Itt az ideje, hogy az Európai Unió alaposan átértékelje magát… Az EU bürokraták többé nem rendelkeznek egyeduralommal és nincs mivel büszkélkedniük.

Az elit egyre jobban fél a nyugaton fel-fellobbanó népfelkelésektől, amelyeknek megpróbálnak az élére állni, vagy jobb híján a számukra kívánatos mederbe terelni, irányítani. Miközben a kormány vagy kormányok alkalmatlansága vagy erkölcstelensége miatti düh erősödik Európában, az elit megpróbálja magáévá tenni a különböző mozgalmakat, vagy akár mesterséges politikai mozgalmakat indítani, hogy ezek által irányítsa és semlegesítse a nép indulatait.

EU: az angol-amerikai elit kiterjesztése

Az EU a globális elit szülötte, amelyik több mint egy évszázada építgeti birodalmát. Az Unió ennek a folyamatnak, mégpedig a globális kormánynak vagy más néven kormányzásnak részeként tett bátor kísérlet, a nacionalizmus és nemzeti törvények hatalmának erőszakmentes leváltására”. Az EU célja, hogy „a nemzeti kormányokat szövetségekre váltsa, hogy a későbbiekben a világ más tájain létrejövő egyéb szuverenitásromboló szövetségekkel együtt egyetlen hatalommá, egy globális birodalommá olvassza. Ilyen szövetség például azÉszak-Amerikai Unió vagy a Közel-Keleti Unió is.

Az EU ügyvezetői testülete, az Európai Bizottság, a brit Royal Institute of International Affairs (RIIA), egy globális uralomra törekedő, amolyan párhuzamos brit kormány partnere.

Étienne Davignon, volt európai biztos és az európai integráció fontos építője, felfedte, hogy az évente ülésező elit szervezet, a Bilderberg csoport is segített az Euró létrehozásában. A Külkapcsolatok Tanácsa európai szervezetének vezetőjeként természetesen Soros György is tagja ennek az árnyékhatalomnak.

Az Oroszország elleni gazdasági hadviselés visszaüt

Európában a gazdák több helyen is tiltakoztak, mivel az Oroszország elleni értelmetlen szankciók őket érintették a legkeményebben. A nyugat által bevezetett szankciókra adott válaszként Oroszország augusztusban élelmiszer behozatali tilalmat vezetett be azokra az országokra, amelyek támogatták a szankciókat, ami komoly élelmiszer áresést okozott, hiszen az így fölöslegessé vált áruk elárasztották az európai piacokat. A szankciók miatti kereskedelmi forgalomcsökkenés a becslések szerint évi 5,3 milliárd euró veszteséget jelent az EU számára, nem beszélve a számokban kifejezhetetlen bizonytalanságról, amit a helyzet társadalmi megítélése okoz.

Franciaországban is számos tüntetés volt, ahogy az orosz behozatali tilalmak egyre inkább éreztetik hatásukat az amúgy is romló életkörülményekben. Bretagne-ban a gazdák felgyújtották az adóhatóság irodáit, amellett, hogy zöldségeket és trágyát borítottak a kormányépületek elé egy szeptember közepén, a kormányintézkedések ellen tartott demonstrációban. Novemberben a becslések szerint újabb 36,000 ember vett részt az országszerte szervezett tüntetéseken, amelyek során ismét a kormányépületek elé borították a megmaradt terményeket, amelyeket részben az orosz behozatali tilalom miatt nem tudtak értékesíteni.

Spanyolországban is tüntettek a gazdák az Oroszország elleni szankciók eredményeként rajtuk maradt termények és a multik által ezekért fizetett nyomott árak miatt.

Az EU politikájával szembeni ellenállás az Oroszország elleni büntetőintézkedések mellett sok egyéb területet érint. A megszorító intézkedések súlyosan érintik a déli államokat, ahol a tüntetések szinte az élet megszokott részévé váltak. Októberben például Nápolyban volt komoly demonstráció az Európai Központi Bank épülete előtt, ahol a résztvevők a megszorítások befejezését és a munkanélküliség csökkentését követelték.

Az előttünk álló időszak során kiderül, hogy végül az elit az Unió fenntartásával próbálja meg tovább erősíteni hatalmát vagy esetleg az erősödő elégedetlenségi mozgalmakat irányítva folytatja munkáját…

Időkjelei: Vajon mi lehet az igazi szándék, amikor Soros György, aki nyilatkozataival mindig valamilyen mögöttes célt erősít, az Oroszországgal való együttműködés veszélyeiről beszél?

„A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak.” Jelenések 17:12-13

Ki irányítja a világot?

Elképzelhető, hogy a globális elit néhány hihetetlenül gazdag tagja a színfalak mögül irányítja az egész világot? Sokan (az egészségesen gondolkozó emberek közül) úgy gondolják, hogy a pénz a tranzakciók leegyszerűsítésére kitalált hasznos eszköz, az igazság azonban az, hogy a pénzt leginkább a tömegek irányítására és a hatalom megszerzésére használják. A világ egy neofeudalista korba lépett, ahol az ultragazdagok rángatják a madzagot. Amikor ultra gazdagokról beszélünk, ne olyan emberekre gondoljunk, akik néhány millió dollárral rendelkeznek. Olyanokról van szó, akik könnyűszerrel megvásárolhatják az USA teljes évi össztermékét és még mindig marad nekik annyi, hogy a teljes amerikai államadósságot is visszafizessék.

Ebben a neofeudális rendszerben mi csak adósrabszolgák vagyunk, és ebbe kormányaink is beletartoznak. Mindenki fuldoklik az adósságtól, kivéve a nagyon gazdagokat, akik egyre gazdagabbak és vagyonuk egy részét arra használják, hogy még nagyobb hatalmat szerezzenek a nemzetek felett. Ezeknek az embereknek a tulajdonában van szinte minden nagybank és nagyvállalat a világon. Titkos társaságok és fedőszervezetek egész hálózatát használják céljaik elérésére és tagjaik sakkban tartására. Ők határozzák meg, hogy az emberek többsége miként tekintsen a világra, hiszen a legtöbb médium és az oktatási rendszer is az ő tulajdonuk. Ők finanszírozzák a legtöbb politikai kampányt és hatalmas befolyással rendelkeznek az ENSZ-hez, az IMF-hez, a Világbankhoz és a Kereskedelmi Világszervezethez hasonló nemzetközi szervezetekben. Néhány lépés távolságról szemlélve az összképet nem kétség, hogy ki irányítja a világot, csak sajnos sokan nem hajlandók szembenézni az igazsággal.

Ezek a nagyon gazdag emberek nem szaladgálnak a helyi bankba, hogy betegyék a pénzüket, hanem olyan helyen tartják, ahol nem kell adózniuk utána, mint például a Kajmán-szigeteken. Egy tavaly nyári jelentés szerint a globális elit összesen 32.000 milliárd dollárral rendelkezik offshore bankokban szerte a világon.

Az USA GDP-je 2011-ben 15.000 milliárd dollár volt (Magyarországé 198,1 milliárd dollár), államadóssága pedig hozzávetőleg 16.000 milliárd dollár, tehát a két érték még együtt sem éri el a 32.000 milliárdot, ráadásul ebben az összegben nincs benne az elit hihetetlen értékű ingatlanvagyona, aranykészletei vagy műkincsei.

A Huffington Post a következőket írja:

A gazdag családok úgy 32.000 milliárd dollár rejtett vagyonnal rendelkeznek offshore adóparadicsomokban, ami 280 milliárd dollár adókiesést jelent az államnak, áll egy nemrég kiadott tanulmányban.

A tanulmány szerint a globális magánvagyon, a nem anyagi vagyon, mint például az ingatlanok, az arany, a jachtok vagy versenylovak nélkül, 21.000 és 32.000 milliárd dollárra tehető. A kutatást az adóparadicsomok ellen harcoló Adóigazság Hálózat számára James Henry, a McKinsey & Co. volt közgazdásza készítette. Az általa felhasznált adatok a Világbanktól, az IMF-től az ENSZ-től és a központi bankoktól származnak.

Ne felejtsük el, hogy az elit nemcsak sok pénzzel rendelkezik, hanem minden nagybank és nagyvállalat is az ő tulajdonuk.

Több cikk is beszámolt a svájci Federal Institute of Technology által végzett tanulmányról, amelyből kiderül, hogy tulajdonképpen 147, egymással szoros kapcsolatban álló cég tulajdonában van a világ nagyvállalatainak 40 százaléka:

A Zürichi Egyetem által végzett kutatás ,,bebizonyította”, hogy egy bizonyos cégekből, főleg bankokból álló csoport óriási hatalommal rendelkezik a világ gazdasága felett. A tanulmány a világ 43.060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető ,,térképet”.

A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuperegységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.

Az alábbi 25 bank és vállalat alkotja ennek a szuper-entitásnak a magját:

Az elit szeret összetett tulajdoni hálózatok mögé bújni, de az összefonódásokból egyértelműen látszik, hogy tulajdonképpen minden Fortune 500 cég az ő tulajdonukban áll. Sajnos hatalmas befolyással bírnak a világ felett és ez ráadásul nem is új keletű dolog.

Érdekességképpen, John F. Hylan, New York City polgármestere a következőket mondta egy 1922-es beszéd során:

- A köztársaság igazi ellensége a láthatatlan kormány, ami hatalmas polipként terjeszti ki nyálkás karjait városaink, tagállamaink és nemzetünk felett. De hagyjuk az általánosságokat! Kimondom, hogy ennek a polipnak a feje a Rockefeller-Standard Olajvállalat érdekeltségi köre és a hatalmas bankházak kis csoportja, akiket általában csak nemzetközi bankárokként emlegetünk. Ezeknek a nagyhatalmú bankároknak a zárt társasága irányítja az egész amerikai kormányt saját önző érdekeik szolgálatában.

Ők irányítják mindkét pártot, ők írják a politikai platformokat, készítenek bábokat a pártvezetőkből, kihasználva a magáncégeket és minden és bármilyen eszközt, hogy a közhivatalokba kizárólag olyan emberek kerüljenek, akik mindent megtesznek, amit a korrupt nagyvállalatok diktálnak.

Ezek a nemzetközi bankárok és a Rockefeller-Standard Olaj érdekeltségek irányítják a legtöbb újságot és magazint ebben az országban, a különböző rovatokat arra használva, hogy engedelmességre bírják vagy hivatalukból kiüssék azokat a politikusokat, akik nem hajlandók engedelmeskedni a láthatatlan kormányt alkotó korrupt klikkeknek. Ez a kormány a saját maga által létrehozott függöny mögül tevékenykedik és ellopja országunk végrehajtó hivatalait, törvényhozó testületeit, iskoláit, bíróságait, újságjait és a lakosság védelmében létrehozott valamennyi hivatalt.

Ezek a nemzetközi bankárok hozták létre a világ központi bankjait (a Federal Reserve bankot beleértve), amelyeket arra használnak, hogy a világ kormányait adósságcsapdába csalják. Az államadósság a legjobb eszköz arra, hogy ,,törvényesen” pénz vegyenek el tőlünk, hogy azután a kormánynak adják, ahonnan pedig a gazdag elit zsebébe vándorol.

Ma a kongresszusi képviselők vagy az elnök soha nem kritizálják a Federal Reserve Bankot, de a múltban még akadt néhány bátor politikus, aki ki mert állni ellene. Az alábbiakban például Louis T. McFadden képviselő 1932. június 10-én a Képviselőházban mondott felszólalásából olvashatunk részletet:

,,Tisztelt Elnök úr! Ebben az országban vannak a világtörténelem legkorruptabb intézményei. A Federal Reserve Bizottságra és a Federal Reserve bankokra gondolok. A Federal Reserve Bizottság, ami egy kormánybizottság, már annyi pénzt csalt ki az amerikai kormánytól és az amerikai néptől, amiből vissza lehetett volna fizetni az államadósságot. A Federal Reserve Bizottság romboló munkája és bűnei olyan sokba kerültek már az országnak, hogy abból ezt az adósságot többször is ki lehetett volna fizetni. Ez a gonosz intézmény elszegényítette az Egyesült Államok népét, csődbe juttatta saját magát és tulajdonképpen a kormányt is. Ezt a működését szabályozó törvények hibáin keresztül és a törvények helytelen alkalmazásával valamint az őt irányító pénzkeselyűk korrupt eljárásaival érte el.”

Sokan még mindig azt hiszik, hogy a Federal Reserve (jelentése: szövetségi tartalék) egy szövetségi hivatal. A factcheck.org a következőket írja róla:

,,A 12 regionális Federal Reserve Bank részvényesei a Federal Reserve rendszeren belüli magántulajdonban lévő bankok. Ezek közé tartoznak országos (a szövetségi kormány engedélyét élvező) bankok és a hozzájuk csatlakozni kívánó, állami engedéllyel rendelkező bankok, akik megfelelnek bizonyos követelményeknek. Az ország több mint 8000 bankjának körülbelül 38%-a része ennek a rendszernek, így ezeknek a Fed a tulajdonosa.”

A Fed alapjául szolgáló Wall Street-it bankok tulajdonviszonyait vizsgáló kutatók azt találták, hogy ugyanazok a nevek bukkannak elő minden esetben: a Rockefellerek, Rothschildok, Warburgok, a Lazards és Schiffs családok és az európai királyi családok.

Ezek a gazdag nemzetközi bankárok azonban nem elégedtek meg egyetlen országgal. Céljuk egy általuk irányított globális pénzrendszer kialakítása volt. Carroll Quigley, a Georgetown Egyetem történelemprofesszora a következőket írta:

,,A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán-összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci baseli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank.”

Sajnos, sokan még csak nem is hallottak a Nemzetközi Fizetések Bankjáról. A Wikipedia a következőket írja róla:

A központi bankok szervezeteként a BIS megjósolhatóvá és átláthatóvá kívánja tenni a monetáris politikát 58 központi banki tagja körében. Bár minden egyes szuverén nemzet önmaga felel saját monetáris politikája kialakításáért, központi és magánvizsgálatoktól is függnek, amelyek befolyással vannak az árfolyamokra és különösen az exportgazdaságokra.

A gazdag elitnek szintén fontos szerepe volt egyéb fontos nemzetközi szervezetek felállításában. Ilyen például az ENSZ, az IMF, a Világbank vagy a Kereskedelmi Világszervezet. Az ENSZ New York-i központjának felépítéséhez szükséges telket például John D. Rockefeller vásárolta és adományozta a szervezetnek.

Az oktatási rendszert is az elit uralja. Az évek során a Rockefeller Alapítvány és más elit szervezetek hihetetlen összegeket öntöttek például az Ivy League iskolákba, amelyek ma már minden amerikai főiskola és egyetem mintapéldájaként szolgálnak. Az utolsó négy amerikai elnök Ivy League iskolákban végezte tanulmányait.

Egy másik fontos terület természetesen a média. Már többször írtunk arról, hogy hat óriási társaság határozza meg, mit néz, hallgat vagy olvas a világ. Ezeknek a társaságoknak a tulajdonában vannak a nagy televíziós hálózatok, kábelcsatornák, filmstúdiók, újságok, magazinok, kiadók, zeneipari cégek és sok népszerű weboldal.

Figyelembe véve, hogy egy átlag amerikai 153 órát néz tévét egy hónapban (156 órával a magyarok sincsenek ,,lemaradva”), ez a hat társaság óriási hatást gyakorol a közvéleményre. Íme, néhány példa ezeknek a társaságoknak a tulajdonában lévő médiumokra:

Time Warner

Walt Disney

Viacom

News Corporation

CBS Corporation

NBC Universal

Természetesen sok politikus is az elit tulajdonát képezi. Lewis Lapham újságíró a következőket írta néhány napja megjelent cikkében:

,,A kongresszus akaratának alakítása és az amerikai elnök megválasztása az ország elit osztályának a privilégiumává vált, ami azt jelenti, hogy a lakosság 20 százalékának birtokában van a vagyon 93 százaléka, és a társaságok és bankok maroknyi boldog irányítójának a tulajdonában és irányítása alatt áll a média és a szórakoztatóipar. Ők írják a törvényeket, irányítják az egyetemeket és jótékony szervezeteket, a szabályozó és törvényhozó intézményeket, a kaszinókat és a sportarénákat.”

Miért van az, hogy Washingtonban semmi sem változik, függetlenül attól, hogy melyik párt jelöltjét szavazza meg a többség? Azért mert mindkét párt az igazi hatalom tulajdona. A rendszert úgy alakították ki, hogy az irányítóknak kedvezzen.

Szóval kik irányítják a világot? Ők. És ezt el is ismerik.

David Rockefeller a következőket írja ,,Emlékiratok” című, 2003-ban megjelent könyvében:

,,Több mint egy évszázadon át, az ideológiai szélsőségesek a politikai spektrum mindkét szélén kihasználták a sok publicitást kapott incidenseket, mint például saját találkozásomat Castróval, hogy megtámadják a Rockefeller családot, mert szerintük mértéktelen befolyással bírunk az amerikai politikai és gazdasági intézményekre. Egyesek azt feltételezik, hogy mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült Államok érdekei ellen dolgozik, ,,internacionalistának” nevezve engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek másokkal. Hívhatjuk egységes világnak is. Ha ez a vád, bűnös vagyok és ezt büszkén vállalom.”

Köteteket lehetne írni a témáról, de talán ízelítőnek ennyi is elég. Elég arra, hogy néhány embert elindítson a helyes irányba.

Read more: http://www.leleplezo.hupont.hu/157/ki-iranyitja-a-vilagot-idok-jelei#ixzz3PcRJWAAe

Amikor az állami diktatúra és a terrorizmus kéz a kézben jár

A Charlie Hebdo elleni támadás idején egy fontos projekt befejezésén dolgoztam és mivel igen sok cikk jelent már meg az oldalon arról, hogy miként használja az elit a különböző katasztrófákat és terrorista eseményeket a világkormány előkészítésére, legyenek azok megrendezettek vagy sem, valamint, hogy ezek megjelenése egyre gyakoribb lesz és nemcsak az Egyesült Államokat, de Európát és érinteni fogják, eltökéltem, hogy figyelmemet a projekt befejezésére összpontosítom.
Bizonyára sokan olvasták vagy hallották a hírekben, hogy még a szaúdi király is az európai célpontok ellen tervezett támadásokra figyelmeztetett, az ISIS pedig kifejezetten francia és amerikai állampolgárok elleni merényletekkel fenyegetett.

Sajnos ezek alapján a párizsi támadás nem mondható meglepőnek és az sem kétséges, hogy nem ez volt utolsó ilyen eset. A fővonalas hírekben az eset kapcsán kialakuló „megoldásokat” és a február 18-ra összehívott globális biztonsági csúcsról szóló híreket olvasva azonban ideje volt tollat ragadni és rámutatni a geopolitikát átható elmebajra.

A politikai elit által használt nyelvezetet figyelembe véve a globális biztonsági csúcs mögött sokkal több rejlik az iszlám terrorizmus elleni harcnál. Félretéve a tényt, hogy az Iszlám Államot az amerikai kormány hozta létre Szíria destabilizálására, valamint, hogy Szaúdi-Arábia nyíltan pénzel bizonyos, az Iszlám Államhoz köthető szír terrorista frakciókat, rá kell jönnünk, hogy eredetétől függetlenül, a terrorszervezet puszta létezése is ürügyként szolgál a polgári szabadságjogok felszámolására és a szükségállapothoz hasonló helyzet megteremtésére az óceán mindkét partján.

A Reuters tudósítását olvasva az embernek nem szükséges túlságosan megerőltetnie magát, hogy a sorok között megtalálja az üzenetet.

Először is a csúcs nem feltétlenül az „iszlám terrorizmusra” összpontosít. Magát a kifejezést alig említik. A politikai szószólók nyelvezetet váltottak és inkább a „szélsőségességre” fektetik a hangsúlyt, amely jóval kiterjedtebb következményekkel jár majd. Bár a hatalom a „terrorista” címkét is igen szabadon függeszti fel ellenségeire, a „szélsőséges” kifejezés sokkal szélesebb fedezéket biztosít a kormányok számára a politikai ellenfelekkel szemben. Terroristának általában azt nevezik, aki félelmet próbál teremteni a lakosság körében egy viszonylag nagyobb kaliberű támadás kezdeményezésével vagy legalábbis annak kitervelésével. A „szélsőséges” címkét ugyanakkor szinte bárkire ráragaszthatják, aki az aktuális hatalommal ellentétes véleményen áll vagy olyan kezdeményezéseket támogat, ami ellentétben áll a fővonalas gondolkozással. Az amerikai főügyész se a „terrorizmus” se a „dzsihádista” szavakat nem használta a csúcs bejelentésekor:

„Valamennyi szövetségesünket szeretnénk összehívni, hogy megbeszéljük, miként ellensúlyozhatjuk a világban jelenlévő erőszakos szélsőségességet…”

A „hivatalos” szóhasználatban az „erőszak” egyaránt jelenthet elképzeléseket és tetteket. A lényeg, hogy a megfogalmazásban történt változás nem véletlen, célja pedig, hogy a lakosság minél több célcsoportot tekintsen ellenségének és ne csupán a radikális iszlámra összpontosítson. A terrorizmus remek ürügyet szolgáltat a hatalom számára, hogy bárki és mindenki ellen hadat üzenhessen. Ne feledjük, a fővonalas média, a nemzetbiztonság és számos rendőrállami intézmény az alkotmányvédőket is előszeretettel nevezi „szélsőségesnek”. Vajon elképzelhetetlen, hogy hamarosan a szabadságban hívőket is bűnrészességgel vádolják?

A hurok pedig szorul. Az EU egy Utas-nyilvántartási adatállomány létrehozását tárgyalja, ami nem egyéb, mint egy központi adatbázis, amiben minden uniós állampolgár benne van. Azt gondolod, hogy a repüléstilalmi listák aggasztóak? Mit szólnál, ha a tilalom az internetes hozzászólásaid, Facebook üzeneteid vagy blog bejegyzéseid alapján kerülne meghatározásra, mégpedig társadalmilag teljesen elfogadott intézkedésként? Mit szólnál, ha minden úti célod rögzítésre kerülne, majd a rendelkezésre álló adatok alapján egy dohos szobában ülő bürokrata (vagy esetleg egy algoritmus) döntené el, hogy gyanús vagy-e vagy sem? A jelek szerint a francia illetékeseknek tetszik az elképzelés és látva a vezetők által hangoztatott „politikai egységet”, tartani lehet attól, hogy a biztonsági csúcson elfogadásra kerülő intézkedéseket sok más ország is importálni fogja.

A Reuters cikkéből:

Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter az európai belügyminiszterek találkozóját követően elmondta, hogy a dzsihádista támadások meghiúsítása érdekében szükséges az együttműködés erősítése. 

„Valamennyien egyetértünk, hogy bizonyos utazókra, objektív kritériumok alapján és az alapvető szabadságjogok figyelembevételével, de szigorúbb ellenőrzést kell bevezetnünk, persze anélkül, hogy ezzel fennakadást okoznánk a határokon átívelő mozgásban,” mondta. 

Elmondta, hogy Európában sürgősen életbe kell léptetni az Utas-nyilvántartási adatállományt (PNR), ami lehetővé tenné az utazókkal kapcsolatos adatok gyors megosztását a tagállamok között. 

„Meg vagyunk győződve arról, hogy erre az eszközre szükségünk van annak érdekében, hogy nyomon követhessük azokat, akik terrorista irányító központok felé veszik az irányt, vagy onnan érkeznek,” mondta, hozzátéve, hogy az adatbázis a súlyos bűnözés elleni harcban is jól jöhet.

Sajnos az utazás miatt kell legkevésbé aggódnunk. Az elit elsődleges célja jelenleg a szólás szabadsága (amit a francia támadás révén a szólás szabadságára hivatkozva is korlátoznak) és félreérthetetlenül kijelentették, hogy az Internetet tekintik az egyik elsőszámú veszélyforrásnak, az egyik legősibb taktikával racionalizálva a diktatúrát: Szabadság vagy biztonság? Válasszatok!

A francia vezetés szerint bár a szólás szabadsága fontos, szükségszerű bizonyos „kivételeket” tenni a szélsőséges nézetek korlátozására:

Cazeneuve szerint szükséges, hogy az Internet továbbra is a szólásszabadság platformja maradhasson,Európának azonban fel kell vennie a harcot a webes visszaélésekkel, hogy azt ne használhassák a gyűlöletbeszéd vagy antiszemita üzenetek terjesztésére, illetve sebezhető fiatalok erőszakos tettekre történő toborzására.

„Szorosabb együttműködésre van szükség az internetes cégek között, hogy megkönnyítsük az ilyen események jelentését és minden olyan tartalom eltávolítását, ami védi vagy támogatja az erőszakot és a gyűlöletet,” mondta.

Ki dönti el, hogy mi számít „a terrorizmus védelmének”? Ki az a jóságos és bölcs uralkodó, aki eldönti, hogy mit mondhatunk ki és mit nem? Vajon ez a vezér igazságos lesz vagy inkább a hatalom iránt kritikus weboldalak támadására használja majd a cenzúrát? Milyen következményekkel járna egy ilyen jogi precedens?

Vajon mennyi idő alatt jutnánk el addig, hogy az olyan weboldalak, mint amit éppen olvasol, felkerüljenek a „szélsőségesek” listájára? Mennyi idő alatt válna a szabadság védelme gyűlöletbeszéddé?

Látva, hogy néhány nappal a szólás szabadsága mellett szervezett felvonulás után 54 embert tartóztattak le a Charlie Hebdo elleni merénylet szempontjából „sértő megnyilvánulás” miatt, valószínűleg nem sokáig.

A Fehérház már most is arra figyelmeztet, hogy a terroristák alvó sejteket aktiváltak az Egyesült Államokban:

„Azt gondolom, hogy ez éberségre ad okot, illetve arra, hogy biztosítsuk a nemzetvédelmi és titkosszolgálati szervek kellő finanszírozását és az együttműködést a többi titkosszolgálattal, legyen az brit, francia vagy német.
A franciák pedig jók ebben, ahogy a brittek és a németek is. Tehát aktívabbak lehetünk azokon a területeken, amelyek segítenek a terroristák megtalálásában és annak nyomon követésében, hogy kikkel kommunikálnak.” (forrás)

Úgy érti, hogy a legújabb események és az általuk generált, mára állandósultnak tűnő félelem eredményeként nincs szükség megindokolni a megfigyelés szükségességét.

Természetesen az is csupán idő kérdése, hogy a válaszlépések között mikor jelenik meg a katonaság bevetése, ahogyan az Franciaországban már megtörtént. Egyetlen erőszakos támadás 10 000 francia katona és 5000 különlegesen felfegyverzett rendőr bevetését eredményezte francia földön.

Néhány napja sok millió francia menetelt szolidaritásból, de milyen megoldás mellett? Még többet akarnak abból a kormányból, amelyik a problémát előidézte? Még több központosított hatalmat akarnak? A biztonsági erők globalizációját? Most, hogy megásták a sírjukat, valószínűleg bele is kell feküdniük…

Forrás: alt-market.com, idokjelei.hu

A megfigyeltek hazája

Amerika már csak névben a „szabad és bátor emberek hazája”.

Akik rájöttek, hogy a tudatlanság nem erény, egy ideje már tisztában vannak ezzel. Az a helyzet, hogy az Egyesült Államok inkább hasonlít egy kifinomult koncentrációs táborra, mint a szabadság földjére.

Egyesek szerint az Egyesült Államok a legmegfigyeltebb társadalom ma a világon. Milyen alapon cáfolhatnánk ezt az állítást?

A mobiltelefonoktól kezdve, a térfigyelő kamerákon át, egészen a felettünk keringő műholdakig, akárhová nézünk, mindenhonnan megfigyelnek bennünket. Egyes államokban már ahhoz is ujjlenyomat kell, mégpedig mind a tíz ujjról, ha valaki volán mögé akar ülni. Ezt az új szabályt fokozatosan vezetik be valamennyi szövetségi államban, a hatóságok szerint a XXI. században elengedhetetlen biztonsági intézkedésként.

A rendőrség drónok, rendszámleolvasók és bűnmegelőző algoritmusok segítségével állapítja meg az állampolgárok „veszélyességi” besorolását, vásárlásainkat és online tevékenységünket is figyelembe véve, függetlenül attól, hogy volt-e valaha dolgunk akárcsak egy közlekedési rendőrrel is.

A közművek okos mérőórákat használnak, így hamarosan szakértők elemzik majd minden apró áramfelhasználást igénylő mozdulatunkat.

A listát oldalakon keresztül írhatnánk.

Az Európai Parlament egyik tagja „Stasi módszerek” bevetésével vádolta Barack Obamát és, ami a legmegdöbbentőbb: senki sem tiltakozott. A Utah államban 3 milliárd dollárból felépültmegfigyelési központ 5000 szervere 1,25 millió darab 4 terrabájtos merevlemez használatára alkalmas, amelyek sok ezermilliárd nulla és egyes segítségével rögzítik minden egyes ember digitális ujjlenyomatát.

Nem véletlenül került a téma „Létezik-e a magánszféra?” címmel a tavalyi Bilderberg találkozó napirendjére. (A válasz persze nem volt kérdés a résztvevők előtt…)

Miközben a tömegmédia folyamatosan tolja a képünkbe az Edward Snowden által kiszivárogtatott újabb és újabb információkat, minden jel szerint inkább azért, hogy hozzászoktassák a társadalmat a teljes megfigyelés elkerülhetetlenségéhez, a politikusok semmit sem tesznek annak érdekében, hogy a helyzet megváltozzon.

Ezen a héten például eldönthetjük mi rosszabb: az amerikai hadsereg multi millió dolláros megfigyelési léghajói, amelyek egész Washingtont képesek szemmel tartani vagy az a tény, hogy egyes iskolákban több térfigyelő kamera van, mint a legszigorúbban őrzött börtönökben.

Kezdjük akkor a katonai léghajóval. A Raytheon cég, az amerikai hadsereg egyik beszállítója, a hivatalos verzió szerint a cirkáló rakéták elleni védelmi rendszer részeként építette ezeket az eszközöket.

Az Intercept a következőket írta:

A hadsereg néhány napon belül útjára indítja Maryland fölött az első két hatalmas léghajót, amelyek egy 18 éves, 2,8 milliárd dolláros költségvetésű hadiproject eredményeként készültek el a cirkálórakéták elleni védelmi rendszer részeként.
Bár működésük során a léghajók nagy eséllyel soha nem fognak ellenséges rakétákat észlelni, igencsak jól használhatók egy egész város forgalmának a megfigyelésére, ami sokakban vet fel kérdéseket.
Az „Egyesített Földi Támadórakéták Elleni Fokozott Védelmi Érzékelő Rendszer” vagy JLENS elnevezés jól tükrözi a Pentagonra jellemző bürokráciát, feleslegesen drága védelmi szerződéseket és az amerikai megfigyelési óriás jellegét.
A léghajók párban működnek. Az egyik 360-fokos radar lefedettséget biztosít 547 kilométeres távolságon belül, bármilyen irányban, míg a másik konkrét veszélyekre ad cél-meghatározási információt.

Az „Egyesített Földi Támadórakéták Elleni Fokozott Védelmi Érzékelő Rendszer” vagy JLENS elnevezés jól tükrözi a Pentagonra jellemző bürokráciát, feleslegesen drága védelmi szerződéseket és az amerikai megfigyelési óriás jellegét.

A 3000 méter magasan cirkáló léghajók egy Texas államnak megfelelő nagyságú területet képesek megfigyelni, ami a jelen esetben Bostontól Észak-Karolináig terjed.

Melyik disztópikus sci-fiben láthattunk megfigyelési léghajókat? Nem a Szárnyas fejvadászban?

Kit is védenek tulajdonképpen? És ki figyeli a megfigyelőket?

Eközben, szintén Washingtonban, kiderült, hogy 8 állami iskolában nem 10, 20 vagy 100, hanem 30 000 térfigyelő kamera „őrzi” a gyerekek biztonságát. A legtöbbet az iskolakerülethez tartozó biztonsági központokból működtetik, amelyeken a helyi rendfenntartó erőkkel osztoznak. A harmincezerből 1300 kamera az elmúlt néhány hónapban került telepítésre a legújabb iskolai lövöldözések elleni intézkedésként.

Ugyanakkor Bob Hellmuth, Montgomery megye iskolakerületének biztonsági igazgatója az NBC4 Washingtonnak nyilatkozva azt mondta, hogy

„mindig is terveztük ezt a fejlesztést, így az iskolaépületek elektromos szerelésekor a maximálisan elhelyezhető kameramennyiséggel számoltunk.”

Összehasonlításképpen jó tudni, hogy a Souza-Baranowski börtönben, a világ legbiztonságosabb és legmodernebb börtönének számító büntetés-végrehajtási intézményben, összesen 370 kamera található.

Bob Hellmuth be is mutatta a rendszert, ráközelítve a menzán sorban álló egyik diákra. Egy néhány héttel korábban lezajlott incidens során lezárták az egész iskolát, mert a kamerák segítségével az egyik diáknál fegyvert véltek felfedezni, amiről később kiderült, hogy csupán egy fejhallgató volt.

A riportból az is kiderült, hogy a kormányhivatalok igen bőkezűek az iskolák felé, ha ilyen jellegű fejlesztések finanszírozásáról van szó.

Érdekes továbbá, hogy a kamerák által közvetített felvételek figyelemmel kísérésére közel sincs elég ember, hacsak nem itt is robotok (szoftverek) bevetését tervezik.

Az elsőként említett léghajók pedig az iskolákba is „belátnak”, tehát miközben több ezer kamera figyeli a gyerekeket az épületeken belül, az égből a katonaság léghajói őrzik majd biztonságukat.

„A rendes embereknek nincs rejtegetnivalója” mondják majd a hatóságok a „szabadság földjén” élő tiltakozóknak, miközben talán most is éppen azon tanácskoznak, hogy milyen nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva helyezhetnének kamerákat az otthonainkba, már ahol ezt nem tették meg maguk a lakók helyettük és akkor valamennyiünk élete a nagy valóságshow részévé válik (bár ez talán már most is így van).

Épp arra gondoltam, hogy mennyivel nagyobb biztonságban érezném magam, ha az állam vigyázna rám fogmosás közben…

Forrás: The Daily Sheeple, Melissa Melton, idokjelei.hu

Túszdráma Párizsban

Kommandósok érkeznek a helyszínre - Fotó: AFP/Europress/Eric Feferberg

Lövöldözés volt péntek délután 1 óra tájban Párizs keleti részén, Vincennes város határában. A hatóságok feltételezése szerint az elkövető az előző napi montrouge-i lövöldöző.

Frissítés, 17:41:

A francia biztonsági erők megölték a Charlie Hebdo francia szatirikus lap elleni szerdai merénylet elkövetésével gyanúsított két testvért pénteken, miután azok fegyvereikkel tüzelve kitörtek a nyomdaipari épületből, ahol elbarikádozták magukat Dammartin-en-Goele településen. A dzsihadisták által túszul ejtett ember sértetlenül kiszabadult. Ezzel egy időben végeztek a Párizsban egy kóser szupermarketben túszokat ejtő iszlamista fegyveressel is.

Frissítés, 17:03:

A Párizs keleti részén kialakult túszejtő akció és a francia fővárostól északra fekvő Dammartin-en-Goele településen zajló túszdráma kapcsolódik egymáshoz - mondta a francia rendőrség egyik illetékese a Le Figaro című francia lapnak.

„A vincennes-i elkövető azzal fenyegetőzik, hogy megöli túszait, amennyiben a hatóságok megrohamozzák a Dammartin-en-Goele településen magukat elbarikádozó Kouachi-fivéreket” - tette hozzá a rendőrségi illetékes.

Egy másik rendőrségi tisztségviselő azt mondta, több ember megsebesült, amikor a túszejtő tüzet nyitott az üzletben, az érintettek azonban el tudtak menekülni és orvosi ellátáshoz jutottak.

Egyelőre nem tudni, vannak-e további sebesültek az élelmiszerboltban, és azt sem, hogy a túszejtő bűntársaként számon tartott fiatal nő ugyancsak a helyszínen tartózkodik-e.

Frissítés, 16:26:

A rendőrség bezáratta az összes üzletet Párizs központjában az ottani híres zsidó negyedben, noha messze esik a folyamatban lévő két túszválság helyszínétől.

A polgármesteri hivatal közlése szerint a turisztikai központnak számító Marais negyedben lévő Rosiers úton lévő boltokról van szó, egy kilométerre a Charlie Hebdo hetilap szerkesztőségétől, ahol 12 embert gyilkoltak le szerdán szélsőséges iszlamista merénylők.

A szombati zsidó heti pihenőnap, a sabbath előestéje miatt az üzletek ilyenkor általában a szokásosnál népesebbek, a vevők között franciák és külföldiek egyaránt vannak.

Frissítés, 15:13:

A párizsi prefektúra cáfolta, hogy két ember meghalt pénteken a párizsi túszejtés során, amelyet feltehetően az előző napi montrouge-i lövöldöző követett el.

Rendőrségi források korábban a francia hírügynökséggel azt közölték, hogy legalább ketten, de lehet, hogy többen meghaltak a lövöldözésben.

A belügyminisztérium közben a montrouge-i lövöldözéssel kapcsolatban közzétette egy férfi, a 32 éves, fekete bőrű Amedy Coulibaly és egy nő, a 26 éves Hayat Boumeddiene fotóját, akiket nagy erőkkel keresnek.

A férfit azzal gyanúsítják, hogy a csütörtöki tűzharcban megöltek rendőrnőt és egy utcaseprőt életveszélyesen megsebesítettek. Mindkettőjüknél „feltehetően fegyver van és veszélyesek”. A férfi feltehetően a párizsi túszejtő is. Ő és a Charlie Hebdo című szatirikus hetilap szerkesztőségében két nappal ezelőtt elkövetett, 12 áldozatot követelő merénylet egyik gyanúsítottja több mint tíz éve ismerik egymást.

A rendőrség által közzétett képeken a csütörtöki rendőrgyilkosság feltételezett elkövetői: Hayat Boumeddiene és Amedy Coulibaly. Utóbbi ejtett túszokat a kóser üzletben - Fotó: AFP/Europress

Frissítés, 14:46:

Legalább két ember meghalt a párizsi túszejtés során. A rendőrség közlése szerint a férfi legalább öt tússzal elbarikádozta magát egy kóser élelmiszerboltban Vincennes városrész határában.

A helyszínen mesterlövészek és rengeteg rendőr tartózkodik, a bolt felett rendőrhelikopter köröz.

A hatóságok délelőtt közölték, hogy mégiscsak van kapcsolat a Charlie Hebdo című szatirikus hetilap szerkesztőségében két nappal ezelőtt elkövetett, 12 áldozatot követelő merénylet és az előző nap Párizs egyik déli elővárosában, Montrouge-ban végrehajtott lövöldözés elkövetői között. A gyanúsítottak 2004-ben ugyanabban az Irakba dzsihadistákat küldő csoportban tevékenykedtek.

forrás: MTI, valasz.hu